Annak mondjuk kifejezetten örülünk, hogy a közelgő népszavazás kapcsán számosan megkerestek bennünket, és azt kérdezték, nekünk mi a véleményünk.

Szóval az a helyzet, hogy el kell menni. El kell menni, mert ha már oly’ ritkán, és úgy tűnik, hogy csak és kizárólag a kormány által kezdeményezett kérdésben, de lehet véleményt mondani, akkor ezzel a lehetőséggel élni kell!

Konzervatív módon úgy gondolom, hogy egy demokráciában a polgárnak kutya kötelessége betartani kötelességeit, s egy-egy népszavazás éppen ilyen kötelező hatalomgyakorlási aktus, ha esik, ha fúj. Azonban tapasztalataim alapján ez a kijelentés több pontban sem igaz, így a folyománya kétséges.

Én úgy gondolom, azzal is lehet szavazni, hogy nem szavaz az ember. Elmegy, felveszi a lapot, de nem szavaz.

Na jó, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy őszintén beszélgessünk polgármesterünk múltjáról, memóriájáról.

Az MSZP-DK-EGYÜTT közgyűlési képviselőcsoport kialakította közös álláspontját. A megküldött nyilatkozatot változatlan formában közöljük.

Én azt gondolom ezzel az október 2-vel kapcsolatban, illetve azzal, amit a bal-, illetve a jobb oldal köré rakott, hogy elértük a legmélyét. Undorító, szitkozódó, demagóg, acsarkodó (ja és pitiáner, irigy) nemzet lettünk. Sajnálom, kár értünk.

"A no-go zónáknak nevezett területek olyan városrészek, amelyeket a hatóságok nem képesek ellenőrzésük alatt tartani." – mondja a kormányzati tájékoztató füzet. Most jöttem rá, hogy Érd no-go zóna.

2016. szeptember 19.: ezt a napot nagyon jól meg kell jegyezni. Ennyi hazugsággal ilyen sűrűségben ritkán találkozik az ember. A kvótareferendum érdi fórumán jártunk. De a végén nagyon megdicsérjük polgármesterünket, T. Mészáros Andrást.

Megtörtént. Leszavaztunk. Most egy darabig lehet böngészni a számokat és lehet okoskodni. Én most ezt nem teszem, de azért megmutatom a mostani adatokat a legutóbbi polgármester-választás adataival összevetve.

Az ÉrdMost.hu önkormányzati portál súlyosan ferdíti a tényeket azzal, hogy keveri a számokat. Azt írják:

Mindenkori politikusaink mindig is szeretik a történelmi megemlékezéseket saját aktuálpolitikai céljaiikra felhasználni. S ezek rendre nettó kegyeletsértésbe torkollanak, hiszen évszázadokon átívelően az analógia általában csak torz lehet. Az egyik legszebb példa Rákosi és Petőfi esete: a nagy kopasz kommunista vezér az első kommunista költőnek nevezte nagy poétánkat. Na, ide zárkózott fel ismét polgármesterünk.