Szerintetek van ennek az egésznek bármi előremutató, és a megoldás lehetőségével kecsegtető értelme?

Mert szerintem nincs. Írok itt a boldalról kritikát, és a joldalról kritikát. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy ki reagál rá. Nem, nem like-okról van szó! Reakciókról. Na azok alig vannak. Kirakok egy négy éve is kiposztolt képet a kutyáról, arra meg olyan emócióözön jön, hogy beszarsz!

 

 

Ebből a következőket tudom leszűrni:

  1. Vagy mindenki állandóan be van fosva attól, hogy nehogy már valaki meglássa, hogy hová húz a szíve, az érzelmei és a gondolatai alapján?
  2. Vagy senkit nem érdekel, hogy mi történik körülötte, ebben az országban, nopláne a Világban?
  3. Esetleg mindenkinek oda kell figyelnie, hogy mit kedvel, mit emócionál, mit gondol, vagy mit érez, mert különben elveszíti a munkáját, a barátait, a megrendeléseit, a bármijét, bárkijét?
  4. Netán senki sem ért semmit, mert nem is tudja, hogy mi zajlik a Világban, az országban, a politikában, a gazdaságban, egyáltalán körülötte?

Tudjátok mi van? Állati nagy baj, ha csak egy is igaz. De, hogy esetleg mind a négy?! Na ez itt a baj srácok!

De ti tudjátok! A ti életetek. Ti cseszitek el a jelenetek, a jövőtök. Mondhatnám, hogy ez a ti dolgotok. De hát nem az azzeg! Mert a barátaitok, a családotok, a gyerekeitek és az unokáitok életét, jövőjét és majdani boldogságát játsszátok el ezzel a lapítással! Hát tényleg nem szégyellitek magatokat? Hát tényleg ennyire lesütött szemű, nemtörődöm nép lett a magyar? Hát tényleg ennyire felelőtlenek vagytok?

Hát nem érzitek, hogy ott legbelül feszít benneteket is az a rengeteg megaláztatás, az a sok-sok elnyomás és az a hihetetlen mennyiségű megalkuvás, amit egész életetekben a politikusainktól, a másik embertől, a főnöktől, a szomszédtól, egyáltalán bárkitől el kellett szenvednetek? Hát nem látjátok, hogy a legkisebb konfliktushelyzetben is üvöltve estek egymásnak, ezek miatt az elfojtott, magatokban eltemetett sérelmek okán? Hát jó nektek lesütött szemmel elsunnyogni, mikor lábtörlőnek használ benneteket valaki? Vagy nem értitek, hogy azért veszítetek el barátokat, családi nexusokat, munkahelyeket, tendereket, mert mindenki, de tényleg mindenki beletörődik a helyzet adta helyzetbe? Hogy már lassan senkinek sincs önálló akarata, tartása? Hogy nem vagytok képesek emelt fővel kiállni a véleményetek, az igazatok mellett? Jó az nektek, hogy az életetek bármely területén eloldalogtok, ha valaki arrogánsan, lehengerlő stílusban nektek megy? Hogy kikerülitek a konfliktusokat és az olyan helyzeteket, amik egy kicsit is kellemetlenek? Hát mit éreztek, mikor szólhatnátok, odamehetnétek segíteni, amikor tehetnétek ellene, de mégis elsunnyogtok, mert nehogy már észrevegyenek benneteket? Jó úgy lefeküdni, hogy tele vagytok tüskével? Jó úgy élni, hogy pontosan tudjátok, nap, mint nap megalkusztok, elmenekültök minden és mindenki elől? Jó úgy élni, hogy attól vagytok tök szegények, hogy gazdagnak akartok látszani?!

Ugye, hogy nem. Nem azt mondom, hogy verjetek mindenkit pofán, és legyetek ti magatok is agresszívek! Dehogy! Csak vállaljátok már fel magatokat! Ne legyetek már ilyenek! Jó? Légyszi! Legyetek egyenes gerincű, tartással rendelkező emberek. Legyetek büszkék a saját sikereitekre! Vegyétek tudomásul, hogy a vita a legnemesebb beszélgetés! És tessék kiállni a véleményetek, az igazatok, az igazságotok mellett! Mindenki hibázik! De igazi és becsületes, jó ember csak az lehet, aki ebből tanul, aki képes változtatni és aki képes úgy élni, amivel példát mutat, akármilyen kicsit is, de mutat!

Gondoljatok bele, hogy egyszer mindenki elmegy! Mit fogsz gondolni abban a pillanatban! Tudsz majd mosolyogni? Vagy akkor is csak azt fogod keseregni, hogy bazzeg! Hát nem vége van ennek is?