erdlako parcellazasAzt gondolod, hogy a mutyi a jelenlegi politikai környezet sajátja? Nagyon rosszul gondolod. Érd gyakorlatilag alapjaiban erre épült és már az 1920-30-as évek felparcellázásnál látni lehetett volna azokat a problémákat, amikből néhány a mai napig kísérti a várost.

Rövidítve megjelent a Kerekasztal újságban 2018 szeptemberében.
Balla Imre írása

A gondok ott kezdődtek, hogy mindenki meglátta a lehetőséget a pénzszerzésre. A telkeket nem közvetlenül a gróf, hanem kifejezetten az erre a célra létrejött szövetkezetek és irodák árulták. Akiknek egyébként nem volt semmi a tulajdonukban. Tehát olyan cégek ígérgettek, reklámozták, árulták és szedték be a pénzt a telkekre, amiknek nem volt telkük.

A telkeket részletre is meg lehetett venni, amit egyébként nagyon propagáltak és támogattak az eladók. Ez csak bizományt jelentett, az iroda vagy szövetkezet könyvelésén kívül sehol nem szerepelt az új tulajdonos neve.

Még folyamatban volt a parcellázás, amikor a gróf az Angol-Magyar Banktól nagyobb összeget vett fel, és mivel a tulajdonosok még nem voltak telekkönyvezve a földekre, ezért jelzálogként a már felparcellázott de már elviekben értékesített területet is odaadta. Biztosan az is segített, hogy a gróf a bank igazgatóságának elnöke volt.

Az eladás ennek hatására nem állt le, nem értesítették a tulajdonosokat és tovább reklámozták és árulták a területek, tudva, hogy azt már jelzálog terheli.

A tervek szerint alapvetően egy élhető és jó települést szerettek volna létrehozni. Lettek volna parkok, szórakoztató és sportcentrumok, piacok, strandok, ígértek még egy HÉV-et is! Természetesen mindennek az alapja a kiépített közművek lettek volna.

Voltak olyan kiadványok is, amik magyar Svájcként ábrázolták Érd bizonyos területeit, szép sípályákkal. Azt sajnos nem tudni, hogy ezekből a kiírók mit gondoltak tényleg igaznak, és mi volt már akkor is csak talmi ígéret.

Aztán ezt felülírta a szépen csengő pénz hangja és elkezdtek elmaradozni a beígért fejlesztések. A reklámokhoz képest kezdték lassan lehúzni a különféle létesítményeket és a nem lakóterületnek felosztott részeket is kezdték felparcellázni. Egyes részeken a víz, áram és még az utcák kialakítása is akadozott, vagy egyszerűen elmaradt. Érdligeten magas volt a talajvíz, Parkvárosban nem lehetett vízhez jutni, de mindkét terület rendezése elmaradt ilyen szempontból.

Az irodák és szövetkezetek különféle trükközésekkel, több céget alapítva, papíron adva-véve a “tulajdonokat” szépen fantomizálták magukat és nem volt felelőse a be nem váltott ígéreteknek. Sok tulajdonos nevén még mindig nem volt ekkor ingatlan. Ha nem fizették a részletet, akkor egyszerűen áthúzták a nevüket és eladták a telket másnak, amiből megint sok probléma született, mert némelyik helynek ezzel akár több tulajdonosa is lehetett elvileg.

A jelzálog miatt a bank egy idő után új szerződéseket kötött, az eredetinél rosszabb feltételekkel. Szigorítottak a fizetési feltételeken és nem vállaltak semmiféle fejlesztést, arra hivatkozva, hogy azok csak szóbeli ígéretek voltak. Ezzel elmaradtak teljes területek közművesítései.

Halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek a vásárlók, akiket nyugodtan hívhatunk már lakosoknak. Próbáltak különféle szervezetekbe tömörülve kijárni az igazságukat, még egy országgyűlési interpellációig is eljutottak, sajnos sikertelenül. Voltak kisebb megnyert perek is, ahol az új telektulajdonosok javára ítélt a bíróság és kimondta, hogy bizony az eladónak, vagy az ő nevében eljáró banknak vagy szövetkezetnek kötelessége utakat, közműveket, egyes esetekben víztelenítést biztosítani. Esetleg egy kis kártérítést is kaptak, ami köszönőviszonyban sem volt azzal, amit az elmaradt fejlesztések miatt a telkekre kellett költeni.

A huzavona még a háború után is tartott, de egyre kevesebb sikerrel kecsegtetett, bár mindenki látta és elismerte, hogy súlyos igazságtalanságok és minimum csalás-gyanús dolgok történtek.

Ez volt Érd múltja, amiből sokat tanulhatunk. Ennek köszönhetjük az infrastruktúrák elmaradását, a belső közlekedési gondokat és gyakorlatilag nem létező településszervezést, várostervezést.

De a mutyik sorozata szerintem nem állt meg. Az utóbbi évek fejlesztéseinél a fő tulajdonság ugyanis nem az volt, hogy mennyire hasznos, mennyire illeszkedik a városba, mennyire mutat előre és mennyire jövőálló, hanem hogy hány milliárdba kerül.

 

Bővebben:

 

Szeretne friss cikkeinkről értesülni? Iratkozzon fel  oldalunkra!

 

Írd meg ide!