Nemrégiben ismét Érden jártam tehát, ügyfelemet és engem hallgattak meg az újra megismételt eljárásban. Az eljáró rendőrtiszt – tisztességes és rendes embernek tűnt – elmondta, hogy valóban többen kaptak fegyelmit, de amúgy is, az új érdi rendőrkapitány sok figyelmet fordít arra, hogy lecserélje a régi állományt és új, lelkesebb, képzettebb, a törvényeket tisztelő embereket tegyen a régiek helyére.
Egyben meg is kért – azzal a megjegyzéssel, hogy az érdi rendőrségi állomány polgári jogi szaktudása igencsak kívánnivalót hagy maga után -, hogy néhány jogszabályhelyet ismertessek vele levélben, és ő gondoskodik arról, hogy ezeket a kollégák is megismerjék egy oktatás keretében, ilyen például többek között az állandó lakcím-bejelentésre vonatkozó törvény, amelyet igencsak tévesen értelmeztek a jelen ügyben a rendőrségen.
Az eljárás még nem zárult le, de úgy gondolom, nem lehet kétség, hogy kénytelenek helyt adni a panaszunknak, amellyel megnyílik az út ügyfeleim előtt arra, hogy kártérítési igényt is érvényesíthessenek az érdi rendőrséggel szemben.
Ígéretet kaptam, hogy nem fog a jövőben előfordulni olyan eset sem, amelynek szemtanúja voltam a Balatoni úton: a rendőrautó elé szabálytalanul kikanyarodó autós öklöt rázva tartott fel két sávot is, a rendőrök azonban szó nélkül továbbhaladtak. 
Úgy tűnt, minden szerencsésen zárult, „galambok ültek a verebekhez”, ám ekkor váratlan esemény történt: egy másik – szintén érdi – ügyfelemet hallgatták ki egy büntetőügyben.
Sajnos, ezen az alkalmon nem tudtam jelen lenni, erről az ügyről annyit, hogy a hiányos tényállás miatt ezúttal a Budaörsi Városi Ügyészség tette vissza az ügyet az érdi rendőrségre, újbóli kivizsgálás céljából.
A nyomozótiszt kijelentette ügyfelemnek –a kihallgatás közepén felhívtak engem is -, hogy ők nem a Ptk., hanem a Btk. alapján dolgoznak (szeretném, ha ezt külön is kommentálnátok), és fel is hívta a figyelmét egy bűncselekményre a Btk. alapján, amelynek szerinte megfelelő szakaszait fel is olvasta a számára.
Nos, a helyzet az, hogy akármit is tekint az illető nyomozótiszt irányadónak, a Btk-t sem ismeri megfelelően, mert az a tényállás, amelyet az ügyfelemmel ismertetett, a jelen ügyben cseppet sem adekvát, de arra valóban megfelelő, hogy egy jogban járatlan személyt halálra rémisszen.
Sajnos, ebben az esetben sem mesélhetem el a tényállást, elég erről annyit, hogy ebben az ügyben a panasz szintén a Pest megyei Rendőrfőkapitányság előtt van, és párhuzamosan folynak büntetőügyek is, illetve egy feljelentésre nem indult meg a nyomozás. Sőt, a rendőrség munkatársai jelenleg is tagadásban vannak, azt állítva, hogy nem érkezett még bejelentés sem, holott az ügyfelem részletes híváslistája ennek ellenkezőjét bizonyítja.
Miért is érdemes ezeket a köröket újra és újra megfutni, kérdezhetnénk. Miért is kell visszamenni az ablakon, ha az ajtón kirugdosnak?
Mert az egyszerű állampolgárnak nincs más lehetősége, minthogy a rendőrségben bízzon, hogy annak segítségét kérje, hogy tőlük reméljen védelmet.
Úgy gondolom, nem igazán lehet nagyobb csapást mérni a jogállamiságra és az emberek bizalmára, hogy éppen a rendőrség az, amelyik nem tartja be megfelelően, avagy nem ismeri a törvényeket, a feljelentés eltűnik nála, nem tölti be a feladatát és még az erre tett panaszokat sem hajlandó kivizsgálni.
Változás kizárólag akkor történik majd, ha a rendőrség is hajlandó szembenézni a saját múltjával és nem mindenféle nyakatekert – és hamisnak bizonyuló – magyarázkodáskodással akar kibújni a kötelességei alól