Közterületeink
Typography
  • Smaller Small Medium Big Bigger
  • Default Helvetica Segoe Georgia Times

Ne várja tőlem senki, hogy felzárkózzak ahhoz a kórushoz, aki azon hergeli magát, hogy azt a kevés kis havat, amit minap kaptunk, mi a búbánatért nem voltak képesek az illetékesek szépen, csendben és szolgalelkűen eltakarítani! Eddig sem ment! Kádár alatt sem igazán, meg az eeemthuszonötévben sem! Ez már csak ilyen…

Ennek kapcsán idézhetném méltán nagy nevekből álló közeli rokonom –mikor kérdőn néztem azt az egy hólapát széles nyomot, mely a házáig kígyózott -, aki csak annyit mondott:

„A Jóisten oda szánta. Hol vagyok én ahhoz, hogy az ő szándékával szembemenjek?”

Szóval nagyjából rendben is van, hogy a hó leesik, az illetékesek meglepődnek, a káosz kialakul, és a hó – jó szokásához híven – a helyén marad. Ilyen játék ez kérem, tessék megszokni, vagy kiköltözni ósztriába, ahol valahogy ez is másként van. Nálunk ez a dolog ezzel a fránya hóval, valahogy nem megy. Ám nem is ez az érdekes. Megszoktam, hogy a legkisebb hóesés után hogyan közlekedjek. Én például, ha kihajtok a telkemről, két irányban is megkezdhetném az utam. Kivéve, ha akár csak egy centi hó esik! Az van ugyanis, hogy az utcánk lejt egy kicsinykét. Ilyen ez. Ergó, ha hó van, két óra alatt jég is lesz. Mellékutca, tehát kussolok, mert hát a főutak, a tömegközlekedési utak, a buszmegállók, a hegyi utak, a mittudoménmég milyen prioritásos vonulási irányok megtisztítása az első! Tehát. Lejtő és jég. Megvan? Igeeen! Csak lefelé mehetek, és mindezt amolyan Finn Rallye stílusban, vagyis drift ide, drift oda, és erőst izgulhatok, hogy megtapad-e a járgány a keresztutca előtt. De semmi gáz! Toleráns gyerek vagyok és megvárom míg ránk kerül a sor. Várok. Várakozom és csúszkálok és reménykedem, hogy egyszer sikerül előttünk is eltakarítani a havat. Mondjuk sosem sikerül. Így két opció van: Egyik, hogy veszek szöges gumikat, de ez hülyeség. Másik, bízom a globális felmelegedésben és abban, hogy ez rohadt hamar megmutatja a foga fehérjét és az a nyüheteg hó elolvad! Ha már -szegény anyámmal élve: „Az aszfaltra mi a rossebnek esik?”

Tettem ezt idén január ötödikén is, mikor nem tudtam nem észrevenni, hogy esik a hó. Én magam – mivel éppen otthon dolgoztam - aznap vagy négyszer ellapátoltam a havat a járdáról. Arról a járdáról, amit még az előző tulaj, a maga kis pénzén megépíttetett! Szóval hánytam a havat. Többen is hánytak a környéken, mert ugye ez előírás és azanyámlesz ha nem teszem meg és a gyalogosra pont előttünk hat egyszerre egy csomó fizikai alapvetés. Például megszűnik a surlódás generálta tapadás a kis lába alatt és hat rá a gravitáció és így felbucskázik, és kitöri a kis kezét. Na szóval csináltam amit ilyenkor kell. És vártam, hogy mikor jön a nagy és nagyon sárga hóhányó, és mikor síkosságmentesít előttünk is. Mondanom sem kell, azóta is várok, mert ilyen hülye türelmes gyerek vagyok.

Vártam, várakoztam türelemmel és örömmel a szívemben, mert előttünk bizony már sónedves volt a járda! Tudom, nem nagy dolog, ez a dolgom. De hát kis öröm is öröm! És mit látok ekkor? Az ÉrdMost! portálon, 2016. január hatodikán – tehát a hóesés másnapján! – oda nyilatkozik a zilletékes, hogy ők bizony „Eltakarították a havat!” Na! Mondom ez de szép! Amilyen hiszékeny vagyok, hazafelé alulról közelítettem meg az ingatlant. Hiba volt. A letaposott havon, ami jéggé dermedt, szinte képtelenség volt közlekedni.

Egyszerűen nem tudtam felmenni az alig-lejtőn, mert a téli gumi sem tapadt be! Szóval ez megint nem jött be. De kérdem én!? Akkor mi a búbánatos istenveréséért kell ilyen diadaljelentést közzétenni? Akkor minek kell engem fenyegetni ugyanott, hogy nekem mi a kötelességem?

Most szólok kedves illetékesek. Én megtettem, ami az én kötelességem! És önök? Tegyék a szívükre a kezüket és legyenek őszinték! Önök? Önök megtették?

Szóval a fentiek okán csak az jutott eszembe, hogy fura ez egy kicsit!  Nekem van kötelezettségem, engem ennek teljesítésére felhívnak, úgymond rám szólnak! Ők pedig nyilatkoznak egy rettentőt, és kész! Uraim! Ha már kifért magukból ez a nyilatkozat, akkor nem kellett volna a hónak is szólni, hogy takarodjon a közterületekről, hogy tisztuljon az útról? Vagy – Ó Mária borzalom! – eltakarítani maguknak? Nem a nyilatkozat és a diadaljelentés fogja a hóhelyzetet megoldani, hanem az összehangolt, alapos és átgondolt munka! Emlékeznek arra az ominózus március tizenötre? Ugye? Hát akkor az önöknél sokkal nagyobb megmondók sem tudták a havat ledumálni! A havat nem! Az olyan, hogy dolog van vele. Az olyan, hogy ha nem nyúlnak hozzá, akkor makacsul ott marad ahová a Jóisten szánta!

Szóval kedves hóhányók! Most is megmutatta önöknek a Jóisten, hogy egy nyilatkozat nem csinál nyarat és a hó magasról tesz a kommunikációra!

Nyugi! Nem kell előkapni a cáfolatok című mappából az ide vonatkozó hóhelyzet ellen lázadó helyi lakos cáfolata zsigerből, kettes tárgykör négyes foglalkozás című bőbeszédet. Csak oda kell figyelni arra, hogy amíg biztosan mindenütt el nem lett takarítva a hó, addig nem kell diadaljelenteni, „csak” dolgozni. Értünk, velünk, nekünk érdi adófizetőknek…

És megnyugtatásképpen jelentem, hogy a hó elolvadt! Már csak por van…

A képeken pedig egy kereszteződés látszik, 2016. január 09-én délelőtt, 10:35 és 10:36 közötti időpontban! 3 nappal a diadaljelentés után. Igen, ebből a két jégpáncéllal borított az nem aszfaltos, a hókásás, csúszásveszélyes viszont az! Van még kérdés? Mert bennünk van egy jópár!