Közösségi tér
Typography
  • Smaller Small Medium Big Bigger
  • Default Helvetica Segoe Georgia Times

A Pest Megyei Balesetmegelőzési Bizottság olyat írt, hogy majd' kiesett az újság a kezemből. Mert aki ezt írta, aki ezt jóváhagyta, aki ezt lehozta, az bizony nem szokott gyerekkel tekerni.

Az Érdi Újság 2016. július 13. napján megjelent számában keretes írásban (melyet lehozott az Érdmost is, de megyeszerte megjelent, pl. Cegléden, Solymáron, Tárnokon és Vácott is) azt írja a Bizottság, hogy

 

A nyári szünet megkezdését követően fokozottan veszélyeztetettek a gyermekkorú kerékpárosok, mivel életkorukból adódóan nem rendelkeznek a megfelelő közlekedési szabályismeretekkel. A közúti közlekedés során számos esetben tapasztalható, hogy a gyermekekkel kerékpározó felnőttek a gyermekek előtt haladva vesznek részt a közúti forgalomban. A jogszabályokban meghatározottakon túlmenően fontos, hogy a balesetveszély kialakulását megelőzve a felnőttek a gyermekek mögött haladjanak – ezáltal figyelemmel kísérve őket –, hogy az adott közlekedési szituációnak megfelelő instrukciókkal lássák el a gyermekeket a szabályos és biztonságos közlekedés segítése érdekében.

Nos, ilyen orbitális csacskaságot csak az mond, aki nem szokott forgalomban kerékpározni gyerekekkel, de még csak nem is szokott gyalogtúrázni, sziklát mászni, vagy egyéb csoportos haladást végrehajtani. Mert odáig még egyet lehet érteni, hogy a gyerekek még nem rendelkeznek teljeskörű ismeretekkel, de éppen ezért nem alkalmasak a vezetésre. A kisgyerek hiába ül kerékpárján, s ezzel hiába vált járművezetővé, tapasztalata és ismerete nincsen annyi, hogy önállóan részt vegyen a közlekedésben. De még a nagyobbacska gyereknek sincs annyi tapasztalata, hogy konvojt vezessen.

Olyan egyszerű kérdés ez, hogy még az állatvilágban is világos. Nézzünk rá példát!

Így mennek át a kacsák az úton:

És a libák naposcsibe korukban:

És a nagyobbacska medvék is így közlekednek:

De még a csúcsragadozók is:

És a közlekedésben igen biztonságosan mozgó rinók is:

No meg a lámák:

És a hattyúk:

Mit tudhat az állatvilág, hogy ennyire egyformán viselkedik minden szülő? Miért van az, hogy a Balesetmegelőzési Bizottság rosszallását kiváltva az emberszülők is így vezetik kerékpáron a gyerekeiket? Nagyon egyszerű a válasz: elöl megy a legerősebb, a legtapasztaltabb, s a kicsinyek őt követik. Ha megáll, akkor megállnak a porontyok is, ha sietősebbre fogja, akkor begyorsítanak, ha kanyarodik, akkor kanyarodnak utána.

Persze, persze, mondhatja a kerékpáron ritkán (vagy akkor sem) ülő polgártárs, de az állatok mások, hiszen ők nem tudnak beszélni, nem tudnak rászólni a gyerekre. De hát éppen ez az! Aki egyetlen egyszer is próbált forgalmas út mentén az előtte haladó gyereknek szólni bármit is, az tudja, hogy mennyire reménytelen eset. (1) A gyerek előre figyel, hátra kevésbé hall. (2) A gépkocsiforgalom zaját nehéz 3-4 méterre túlszárnyalva üvölteni. Ha hall is valamit a gyerek, abból nem sokat ért. Ebben további akadályozó tényező a sisak is (ha viseli a gyerek). (3) Veszély esetén csak nagyon egyszerű vezényszavakra van idő, mely a szülőnek sem biztos, hogy a rövid idő alatt közérthetően jut eszébe, s a gyerek sem biztos, hogy azonnal jól értelmezi.

A hátulról előrekiabálásnak tehát reakcióidőben és érthetőségben sokkal rosszabbak a mutatói, mint a követésnek. S ha az állatvilágból találtunk egy csomó példát arra, hogy a szülők miként közlekednek együtt kicsinyeikkel, akkor nézzünk a net mélyére kerékpáros emberek ügyében is!

Mi a közös ezekben a képekben?

Az a közös, hogy itt valóban elöl tekernek a gyerekek, s őket követik a szülők. Mert ezeken a gépjárműforgalomtól elzárt utakon valóban ez a legideálisabb. A gyerek nem nagyon kerülhet döntési helyzetbe, s ha mégis, akkor hátulról meghallja a szülői instrukciót. Ez így biztonságos. Ha a témában kutakodunk, akkor érdemes megnézni, hogy egy svájci anyuka milyen, gyerekek számára is biztonságos kerékpárutakat ajánl:

 (Kattints a képre!)

 

Milyen jó is lenne, ha Érden, Pest megyében, Magyarországon ilyen utak lennének! Na de mi a helyzet a forgalomban való tekeréssel? Kis guglizással sok képet találunk, de én most csak azokra koncentrálok, ahol a gyermek önálló járművezető (azaz nem gyerekülésben, nem utánfutóban és nem tandemen ül).

Egyértelműen a legnagyobb, legtapasztaltabb van elöl, ő vezeti a sort:

És ez utóbbi kép után ejtsünk szót arról, hogy mit javasolnak a tapasztalt bringások. Ha nekem nem hisznek, akkor higgyenek azoknak, akik a világ szerencsésebb fejlődésű részein tesznek a balesetmegelőzésért. Mondjuk például a fix.com ide vágó értekezéséből egy részletnek:

 

Igen, igen, nem véletlen, hogy a családok általában arra törekszenek, hogy

  • elöl menjen az a szülő, aki a leghatározottabban képes dönteni a megállásról, továbbhaladásról egy-egy kereszteződésben, rendelkezik helyismerettel vagy nála van a térkép,
  • a sor végén egy másik nagykorú, tapasztalt kerékpáros halad,
  • s kettő között mennek a gyerekek.

Tudja ezt minden hegymászó és síelő család is. Érdemes megfigyelni a gyakorlott kerékpáros családokat: a szülőknek gyakran van visszapillantója a kormányon vagy a sisakon, a gyerekeknek gyakran van egy magas, piros zászlócskájuk.

Van még egy fontos érv a mellett, hogy miért menjen a gyerek a szülő mögött: a gyerek így látja a szülőn a jó példát. Azzal válik magabiztos, jól közlekedő kamasszá, majd felnőtté, hogy maga előtt látja a szülő pozitív példáját. Ha a gyerek megy elöl, akkor mit lát? Mit tanul?

És akkor kénytelen vagyok a kampányt vizuálisan is ízekre szedni.

  1. A kép mást mutat, mint a szöveg mond, azaz - a nagy piros áthúzás hiányában - vizuálisan az rögzül, ami ellen a kampány szól. Függetlenül a kampány helyességéről, ez a kampány eredményességét erősen rontja. Ami persze most a mi szempontunkból jól esik, de egyébként amatőrség.
  2. A gyerek mondja meg a szülőnek, hogy mi a helyes. Hátsz ... ezt szerintem sok szülőtárs erősen kikéri magának. Maradjunk annyiban, hogy a helyes kampány az, amiben a szülő jóra tanítja a gyereket.
  3. Az anyukán sisak, a gyereken masni. Jól át van ez gondolva?
  4. A kislányon rajta maradt a vízjel, az anyukáról csúnyán takarták ki.

Összességében elmondható, hogy a téma megért volna egy profi kommunikátort. Nem használ a rendőrség imídzsének ez a szintű munka. A témának pedig egyenest ártalmas. Ha a balesetek megelőzéséért valóban tenni akarna egy bizottság, akkor ahelyett, hogy azt súlykolná, hogy milyen bitangul veszélyes a kerékpár, inkább ilyen videókat csinálna a készségek fontosságának hangsúlyozására. S ahelyett, hogy a gyerekek előtt a szülők tekintélyét rombolnák ilyen bugyuta grafikákkal, inkább a ténylegesen hasznos tanácsokra fókuszálhatnának, mint pl. a megfelelő méretű kerékpár kiválasztására, a karjelzésekre, az együtt tekerés általános szabályaira, érthető esetleírásokkal, különösen kisgyerekekkel (vagy egyáltalán, hogyan tanítsuk meg a gyereket kerékpározni, s ha kell még jó példa, akkor tessék: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7). Vagy ha nagyon hasznosak akarnának lenni, akkor adjanak tippet arra, hogy miként közlekedhet szabályosan az a család egy főút mentén, akinek van 12 év alatti gyereke is, 12 év feletti gyereke is (mert az ugye megvan, hogy 12 év alatt főútvonalon nem is közlekedhet a gyerek, a felnőtt pedig a járdán nem mehet!?), s az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmas / nem alkalmas, s mellette van / nincs járda. Mert nekünk, gyerekkel közlekedő szülőknek nem az segít a balesetek megelőzésében, hogy - ahogyan a Balesetmegelőzési Bizottság fogalmaz - "a jogszabályokban meghatározottakon túlmenően" betarthatatlan és életszerűtlen tanácsokkal traktál, hanem az, hogy

  • a jogszabályi anomáliákat a kiépítetlen közterületekkel paralel módon értelmez,
  • jogértelmezést ad,
  • adott esetben jogszabálymódosítási indítvánnyal él a jogalkotó felé,
  • a szabálytalan kialakítású közutaknál a közútkezelőnek jelzi a jogsértő és veszélyes "közúti rendet".

Bár egy ilyen, fantomszervezet benyomását keltő formációtól már az is hatalmas lépés lenne, ha lenne elérhetőségük (mondjuk első körben egy honlap is megteszi). Mert addig semmiképpen se szóljanak bele az életünkbe, amíg nem tudunk visszakérdezni. Legyen annyira tökös a Bizottság, hogy névvel és arccal vállalják az életveszélyes magatartások ajánlását!

Már amikor meghirdették, hogy 2016 a kerékpárosok éve lesz, akkor is kiolvasható volt üzenetükből, hogy a kerékpárosokra fognak rászállni ahelyett, hogy a biztonságosabb feltételek megteremtéséért küzdenének. Sajnálom, hogy igazunk lett.

(A képek forrása kattintással elérhető, köszönjük a készítőknek! Thanks for the pictures!)