ÉRDekel?
Typography
  • Smaller Small Medium Big Bigger
  • Default Helvetica Segoe Georgia Times

Mindenkori politikusaink mindig is szeretik a történelmi megemlékezéseket saját aktuálpolitikai céljaiikra felhasználni. S ezek rendre nettó kegyeletsértésbe torkollanak, hiszen évszázadokon átívelően az analógia általában csak torz lehet. Az egyik legszebb példa Rákosi és Petőfi esete: a nagy kopasz kommunista vezér az első kommunista költőnek nevezte nagy poétánkat. Na, ide zárkózott fel ismét polgármesterünk.

T. Mészáros András az idei, aradi vértanúkra emlékező városi rendezvényen nem sokat emlékezett a forradalmárok hősi haláláról, a hatalom véres megtorlásáról. Inkább a vasárnapi népszavazásra emlékezett. Pár mondat után rögtön ráfordult az átvezetési ívre: a magyar történelemben legtöbbször fegyverrel támadtak ránk, s akkor fegyverrel védték hőseink a hazát, hol szavakkal támadtak ránk, s akkor a szó erejével kell visszavágni. S most a magyar nép Európa bürokratáival szemben védte meg magát a népszavazással.

Csakhogy. Az aradi vértanúk elsősorban forradalmárok voltak, s csak másodsorban szabadságharcosok. Érthető okokból a mindenkori regnáló hatalom ez utóbbit hangsúlyozza, mert a forradalmárokat nem szeretik pozitív hősként eszményíteni. De a 48-as nemzetközi forradalmi hullámba kapcsolódó magyar forradalom csak akkor csapott szabadságharcba is, mikor egyértelművé vált, hogy Bécs nem enged a reformoknak, s Magyarországnak ezért (!) függetlenednie kell. Tehát nem egyszerűen Magyarországot, hanem a Magyar Köztársaságot védte a soknemzetiségű magyar honvédség.

És ezért bicsaklik a sok történelemhamisító megemlékezése. Elfeledkeznek megemlékezni (sőt, mélyen hallgatnak) erről a nagyon fontos európai törekvésről. A forradalmi eszméről. E vonatkozásban a szabadság is kettős értelmű, s inkább az egyén szabadságát, s csak e mellett a nemzet szabadságát is értették.

Polgármester úr! Nemzeti hőseink az egyén szabadságának harcosai voltak, s a király és császár, az elnyomó udvar ellenében harcoltak e szabadságért. Magyarként, németként, szerbként, horvátként, örményként, osztrákként. Hiszen aki az egyén szabadságában hisz, annak másodlagos a nemzetisége. Mindegy, hogy honnan jött. Sőt, az grófként is harcol a császár ellen. Tudja Ön ezt, érti is ezt polgármester úr. Csak hát nincsen az a nemes eszme, amit Ön az aktuálpolitikai érdekeinek ne rendelne alá, s ne hazudtolna meg minden szent eszmét, mocskolna be mártírok emlékét.

Hiába üzengetnek Brüsszelbe. Hiszen jól értik ők ezt. 1848-ból ők többet értettek meg, mint azok, akiken Ön uralkodni méltóztatik.