Mindenki képviselője
Typography
  • Smaller Small Medium Big Bigger
  • Default Helvetica Segoe Georgia Times

Miért van szükségünk génbankokra? Miért fontos, hogy egy fajon belül sok fajta legyen? Miért jelentős az a gyűjtő és nemesítő munka, ami Érden, az Elvira majorban zajlik? A kérdésekre egy gyors guglizás is bőséges választ ad. A találatokból logikai sorrendben szemelvényezünk. Mert nincs új a nap alatt, nem kell nekünk leírni. csak olvasni.

 

 

 

A biológiai sokféleség és jelentősége

A biológiai sokféleség az evolúció egyik alappillére: a természetes szelekció a jelenlévő változatokból válogatja ki a leginkább rátermetteket. A genetikai változatosság még viszonylag állandó környezet esetén is szükséges egy faj túléléséhez a beltenyésztés káros hatásainak elkerülése végett. A környezet változása esetén pedig azok az egyedek maradnak meg és szaporodnak tovább, amelyek képesek alkalmazkodni a változásokhoz. Nagyobb sokféleség esetén természetesen nagyobb az esély az alkalmazkodásra. Ez a folyamat nagyobb léptékben is megmutatkozik - ha egy élőlényközösségben magasabb a fajok száma, nagyobb eséllyel akad a változásokhoz alkalmazkodni képes faj.

A földi élet története során mindig is előfordultak kihalások, ugyanakkor az ember megjelenése előtt - leszámítva egyes kihalási periódusokat - a fajok keletkezésének sebessége meghaladta a kihalások sebességét. Manapság viszont a fajok kipusztulási üteme a korábbinak 100-1000-szeresére emelkedett. A múlt században valószínűleg több mint kétszázötvenezer faj halt ki; ebben az évszázadban ennek 10-20-szorosára lehet számítani. A kihalások üteme hatvanötmillió éve - amikor többek között a dinoszauruszok is kihaltak - nem volt ilyen magas. Az ökológusok között általános vélemény, hogy jelenleg a földtörténet hatodik nagy kihalási időszakát éljük; egyes szerzők szerint a biodiverzitás jelenlegi pusztulása a földtörténet során eddig soha nem tapasztalt, katasztrofális ütemben folyik.

(Bajomi Bálint http://kovasz.bkae.hu/kov15/bajomi.html)

A sokféleség megőrzése

A génmegőrzés a genetikai erőforrások védelmét jelenti. Egy adott faj genetikai erőforrásai azok a növényanyagok (természetes előfordulások), valamint mesterségesen létrehozott ültetvények és gyűjtemények, amelyek hasznos genetikai információt hordoznak, ezért védelmük ökonómiai vagy ökológiai okokból, vagy egyszerűen a faji genetikai diverzitás fenntartása miatt szükségesnek látszik.

Bizonyos egyedek, populációk ilyen célú kiválasztását a pillanatnyi gazdasági érdekek és szükségletek erősen befolyásolják. A fajok hosszú távú fennmaradásának előfeltétele a genetikai változatosság, a diverzitás megőrzése, mivel változó környezeti feltételek mellett az alkalmazkodás csak akkor lehet eredményes, ha kellően változatos genotípusok kínálatára támaszkodhat. A környezeti feltételek változása és a fajok, populációk reagálása a változó körülményekre csak nagyon kis mértékben prognosztizálható. Az előre nem látható jövőben ma ismeretlen vagy „értéktelen” tulajdonságok válhatnak fontossá. A cél ez esetben tehát a genetikai változatosság általános megőrzésére irányul, függetlenül attól, hogy ez a változatosság ismert-e illetve, hogy értékesnek minősül-e.

(Pepó Pál http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_07_Novenynemesites/ch13.html)

Az Országgyűlés és a génmegőrzés

Tájgazdálkodás, tájfajták, génmegőrzés címmel Országgyűlési Nyílt Napot tartottak 2009. május 22. napján. Az esemény egy dokumentum kiadásával zárult, ennek ajánlásai között találjuk a következőket.

  • Végzetes hibát követünk el, ha a géneróziót, a sokféleség csökkenési folyamatát tétlenül nézzük, hiszen a változatosság a dinamikus alkalmazkodás lehetőségének a biztosítéka az élővilágban, de igaz ez a civilizációra is.
  • A hazai növényi génbank-hálózat, amelyben több mint százezer régi gyümölcs, szőlő, zöldség-, gyógy- és fűszernövény, valamint gabona és egyéb szántóföldi növény fajtáit, változatait tartják fenn, kiemelt fontosságú nemzeti örökségünk, közkincsünk.
  • A genetikai erőforrások napjainkban a meg nem újítható természeti erőforrások között egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, ezért védelmük az egész világon kiemelt állami feladat, amelyet konkrét kötelezettségeket tartalmazó nemzetközi egyezmények

(Aláírók közt Font Sándor a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának akkori elnöke, ma is Fideszes képviselő
http://www.biodiv.hu/hazai-genmegorzes/parlamenti-nyilt-nap_ajanlasok_2009-05-22.pdf/download/hu/1/parlamenti-nyilt-nap_ajanlasok_2009-05-22.pdf?action=view)

Nemzetközi összefogás, kötelezettségvállalás és eredmények

Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján 1992-ben állam- és kormányfők elfogadták a biológiai sokféleségről szóló egyezményt, amelyet Magyarország az elsők között írt alá. A világegyezmény legfőbb célkitűzése a földi élet, az emberiség fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges biológiai változatosság, ezen belül a genetikai sokféleség megőrzése. Hazánk az egyezményt az 1995. évi LXXXI. törvényben hirdette ki. Az Biológiai Sokféleség Egyezményen kívül az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) különös hangsúlyt fektet a világ genetikai erőforrásainak megőrzésére és fenntartható használatára. A haszonnövények területén az Élelmezési és Mezőgazdasági Célú Növényi Genetikai Erőforrásokról szóló Nemzetközi Egyezmény (ITPGRFA) ennek a célnak a megvalósítását szolgálja. A FAO Egyezményt 2001-ben fogadták el a részes felek, Magyarország 2004. március 4.-én csatlakozott, és a 358/2004. (XII. 26.) Kormány rendeletben hirdetett ki.

A fenti két nemzetközi egyezmény is előírja, hogy Magyarországnak is meg kell teremtenie és fenn kell tartania a növények, állatok és mikroorganizmusok ex-situ megőrzésének és kutatásának feltételeit és in-situ megőrzését. A FAO második jelentése (The State of the World’s Plant Genetic Resources for Food and Agriculture, FAO, 2010) többször is utal az ex situ és az in situ növényi génmegőrzés alapvető fontosságára, hiszen a 20. század eleje óta a mezőgazdasági növényi génforrások 70%-a elveszett. A génbankokban őrzött nemzeti vagyon hosszú távú fenntartása, a pótolhatatlan közkincsünkért felelős génbank-hálózat magas szintű működtetése a magyar állam alapvető érdeke és egyben feladata. Hosszabb távú cél a génbankokban őrzött tájfajták visszajuttatása a termelésbe - a hazai GMO mentesség fenntartásával együtt - megerősítve ezzel Magyarország élelmiszerbiztonságát. A génmegőrzési feladatok koordinálása és a génbankok hálózattá szervezése a Növényi Diverzitás Központ (Tápiószele) és a gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központ (HáGK) feladata lesz a többi hazai génbankkal és génmegőrző egyesülettel szorosan együttműködve.

(Vidékfejlesztési Minisztérium, A Biológiai Sokféleség Egyezmény magyarországi honlapja: http://www.biodiv.hu/hazai-genmegorzes)

Õrzés a széfben: génbank

A génbank a növények, az állatok és a mikroorganizmusok olyan faj- és fajtagyűjteménye (fajta-termesztett növények v. tenyésztett állatok csoportja a fajon belül), amely a különböző vad és nemesített fajok és fajták genetikai információkészletét hivatott megőrizni. Hazánkban a botanikus kerteken, az állatkerteken, a növénynemesítési fajta-gyűjteményeken kívül olyan új tárolási technikákat is kialakítottak, mint pl. a mélyhűtési technika, amely szervek, szövetek, ivarsejtek hosszan tartó konzerválására szolgál.

(http://www.kislexikon.hu/genbank.html)

Noé bárkáján nincsenek magyar magok

Hét éve működik a Norvégiához tartozó Spitzbergákon az a létesítmény, amelyet leginkább Noé bárkájához lehet hasonlítani – csak ez nem állatok, hanem kultúrnövények számára épült. A Spitzbergák Nemzetközi Magbunkert azért hozta létre a norvég kormány, hogy amennyiben baj éri a világ minden táján működő mintegy 1750 magbank valamelyikét, legyen egy vésztartalék, ahonnan pótolni lehet az elveszett magokat. Erre szükség is lehet: Afganisztánban és Irakban a háború miatt megsemmisültek a helyi génbankok, a Fülöp-szigeteken pedig árvíz tette tönkre az ott őrzött mintákat. Először pedig Szíriába vittek „haza” a Norvégiába menekített mintákból. Az Aleppóban működő magbank ugyanis a szíriai polgárháború miatt megközelíthetetlenné vált a kutatók számára.

A Magbunkerbe folyamatosan érkeznek a minták: jelenleg 4000 faj 840 ezer magját tárolják benne, de magyar magok nincsenek, mert ahogy azt Baktay Borbála elmondta, nemcsak értéknek, védendőnek is tartjuk a hazai és tájfajtákat, ezért nem akarjuk azt kiadni más génbankoknak, ahonnét bárki hozzáférhet ezekhez. Számunkra megfelelő védelmet jelentenek a saját tárolóink.

(Fábos Erika, Világgazdaság: http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/quotfeltortekquot-a-vilagvegere-szant-sarkkori-novenyi-genbankot-458644)

Uniós támogatással

Az Európai Unió által minősített Pannon biogeográfiai régió, azaz a földrajzi értelemben vett Kárpát-medence különösen gazdag és változatos növényvilágnak ad otthont. Növényfajainak száma megközelíti a 3400-at, amelyből számos taxon az unió területén csak itt fordul elő. A 2010 és 2014 között megvalósuló Pannon Magbank LIFE+ projekt célkitűzése e rendkívül gazdag flóra vadon élő edényes növényfajainak hosszú távú ex-situ megőrzését szolgáló génbank létrehozása volt. A példanélküli törekvés első lépéseként létrejött a Pannon Magbank, amely az öt éves program végére a hazánkban vadon élő őshonos flóra mintegy 50 százalékának, azaz 800 fajnak a begyűjtését és magbanki tárolását vállalta fel a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ a MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság részvételével, valamint az Európai Unió LIFE+ Biodiverzitás alap és a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával.

(http://www.pannonmagbank.hu/pmbmagyar/wp-content/uploads/2016/10/PMBkiadvanyNYOMDA.pdf és
http://www.pannonmagbank.hu/pmbmagyar/wp-content/uploads/2016/10/PannonMagbankKiadvany2015MAGYAR.pdf)

Az érdi génbankról

Az NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Érdi Kutató Állomásán (volt Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Közhasznú Nonprofit Kft.) Érd-Elvirai kísérleti területén fenntartott gyümölcs génbankba 1979-től folyamatosan kerülnek begyűjtésre a gyümölcsfajok, fajták az ország egész területéről. A feladat elsősorban a fajták genetikai változékonyságának megőrzése. Jelenleg mintegy 2000 tételből álló génbanki élőgyűjtemény 22 ha területen található és Európa egyik legnagyobb csonthéjas génbanki gyűjteményeként tartják számon.

(NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet: http://www.resinfru.hu/gyumolcsgenbank)

A gyümölcstermesztési kutatóintézet utóbbi három évtizede átalakulások sorával telt: 1983-ban vállalattá alakították, hogy kikerülve az állami finanszírozás alól, termelő tevékenységet folytasson. 1990-ben kezdődtek az újabb átalakítások, amikor először részvénytársaság, aztán közhasznú társaság, majd kft. formában működött a kutatóintézet. Tavaly a NAIK kötelékébe kerülve végre ismét költségvetési szerv lett, megszűnt a pályázatokkal, saját pénzkereseti kötelezettséggel járó bizonytalanság. Gondot okozott viszont a meglévő termő ültetvények, a szaporítóanyag-termesztés, a génbankok, kísérleti faiskolák, törzsültetvények művelése, ami nehezen illeszthető a költségvetési finanszírozáshoz. Először a körön kívül maradt Újfehértói Kutató Állomást bízták meg a feladattal, hogy Érden, Cegléden és Fertődön végezze el a termeléssel kapcsolatos feladatokat, és bizományosi formában értékesítse a termést és a csemetéket. Végül 2015. január elsejével mindenütt elválasztották a kutatást és a termesztést.

Érden komoly lehetőségek vannak a gazdálkodásra, az utóbbi három évben majdnem megháromszorozták a faiskolai termelést. Dióból például 2015-ben 10 ezer csemete készült, 2016-ra pedig már 25 ezret terveznek. Különösen ezt a területet igyekeznek fölpörgetni, mert komoly igény mutatkozik megbízható, jó minőségű oltványokra. A kft. szerződés alapján a kutatóintézetben nemesített új cseresznye-, meggy- és kajszifajták elsődleges szaporítója, és hozzá került az üzemi törzsültetvény is ezekből a fajtákból. A központi törzsültetvény továbbra is a NAIK-nál maradt. Együttműködnek a Magyar Gyümölcsfaiskolák Országos Egyesületével, és közös törzsültetvények létrehozásán gondolkodnak. Szeretnének előrelépni az alanyok, a merisztémaszaporítás és a vírusmentesítés területén is, mert ezek a korszerű gyümölcstermesztés sarkalatos elemei, ugyanis csak ezzel garantálható az egészséges, jó minőségű, egységes szaporítóanyag.

(Horváth Csilla, Kertészet és Szőlészet: http://kerteszetesszoleszet.hu/hu/irasok/kerteszet-szoleszet-boraszat/nagy-tervek-szaporitoanyag-termesztesben)