A világ nagyon ritkán elégszik meg a digitális (igen/nem) válasszal. A vizsgált kérdések rendre összetettebbek annál, mint sem ilyen egyszerűen választhassunk két megoldás közül. De időnként előfordul. Például most.

Mert véleményem szerint ma nem az az igazán fontos kérdés, hogy jobboldali vagy baloldali, hogy hívő vagy ateista, hogy magyar vagy gyüttment. Az a kérdés, hogy a kék vagy a piros kapszulát választjuk. Ahogy a Mátrix Morpheusa elénk tárja a választást: a kék választásával maradunk a már ismert hazugságban, ám a piros pirula elvisz a kényelmetlen igazságba. Bár a Mátrix az elme börtöne, mégis bátorság kell a piros pirula választásához. Morpheus előre figyelmeztet is: nem ígéri, hogy könnyű lesz, csak azt, hogy igaz.

Látjuk, hogy legtöbben szeretik a meleg, biztonságos trágyakupacot. Büdös ugyan, de legalább meleg. Egy darabig. Ha meg kihűl, találnak másik trágyakupacot.

De nekünk, többieknek van-e elég önbizalmunk ahhoz, hogy változtassunk ezen? Ki tudunk-e lépni magunk komfortzónájából? Egyedül nem fog menni, de megbízunk-e egymásban annyira, hogy hátra hagyjuk a bűzölgő trágyakupacot?

Persze a filmes hasonlat sántít. Nem vagyok Morpheus, nincsen nálam - nem hogy a bölcsek köve, de még - kapszula sem. Ahogyan nem is ismerem azt az embert, akiről hihető lenne, hogy ő Morpheus. Viszont azt is látni kell, hogy a sztoriban nem is Morpheus a főhős. Hanem Neo. S neki volt mersze a piros kapszulát választani.

És sok olyan embert ismerek, aki Neo lehet. Te például, melyiket választod?