Elektronikus levélben terjesztik Varga György baptista lelkipásztor, az Érdligeti Általános Iskola átvételi szándékával kapcsolatban küldött részletes tájékoztatását. A levélben kérnek minden osztályfőnököt, hogy a levelezőlistákon keresztül juttassák el azt a szülőknek. Tekintettel azonban arra, hogy a melléklet 3,3 MB, s ekkora mellékletet sokan nem tudnak fogadni, így az információáramlást a levél ezúton történő közzétételével is segíteni kívánjuk.
-----------
A mai napon (12.04.17.) az alábbi levél érkezett hozzánk, melyet változatlan formában közlünk.
Kedves Szülőtársak!
Mivel az elmúlt napokban nem kevés, a valóságot nem korrekten megközelítő vélemény is elterjedt az iskolánk fenntartóváltásának lehetőségét és vélt következményeit illetően, elérkezettnek láttam az időt, hogy személyesen is megnyilatkozzak néhány fontos kérdésben. Teszem ezt szülőként, aki nem csak kezdeményezője voltam az Érdligeti Általános Iskola egyházi fenntartásba kerülésének, hanem akire mindenképpen hatással lesz az iskolánk jövőjének alakulása is.
13. éve vagyok szülő ebben az iskolában, negyedik gyermekünk jár ide, és fog is, függetlenül a fenntartó kilététől. Hat éve vezetek önkéntes munkában Szülő Klub alkalmakat, több mint harminc előadást készítettem és tartottam gyereknevelés, és családi élet témakörben. Amerikai tanárokat és diákokat hoztam ide. Abban az évben, amikor iskolánk volt a városi napközis tábor felelőse, önkéntes munkában egy teljes héten át mi bonyolítottuk a tábor programját. Közösségi házunkat (Liget Ház) használatba adtuk osztályrendezvények megtartására. Éveken keresztül a Széchenyi István Általános Iskola Iskolaszékének elnöke voltam. Számtalan szülővel, pedagógussal, alkalmazottal épült ki jó, sokakkal baráti kapcsolatom. Szombatonként (ha tehetem) ide járok focizni a fiaimmal és barátaimmal. Szívemen van ennek az iskolának a sorsa.
Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy fenntartóváltás mindenképpen lesz, csak a fenntartó személye a kérdés. Vagy állami fenntartásba kerül az iskola 2013. január 1-től, vagy egyházi fenntartásba 2012. szeptember 1-től. Az előbbi akkor is be fog következni, ha mi ezt nem szeretnénk, az utóbbi csak akkor, ha az érintettek 2/3-a ezt támogatja, az önkormányzat átadja, és a baptista fél átveszi az iskolánkat. Kinek-kinek szíve joga megítélni, hogy melyik fenntartó lesz jobb. De egyikünk sem szabad arra, hogy fél információk és előítéletek alapján hozzon vagy befolyásoljon egy olyan döntést, ami egy egész közösség életére hatással lesz.
Én szülőként azt látom, hogy egy iskola elsősorban attól jó, hogy ott valóságos közösség van, jelentőségteljes kapcsolatokkal, amelyek egy közös cél érdekében kötnek össze bennünket. Ez a cél a gyermekeink számára nyújtható legjobb nevelési környezet biztosítása. Vagyis nem csupán a kötelező tananyag leadása. Ez a magas színvonalú szakmai munka előfeltétele is. Ilyen intézményt csak az iskola életére hatást gyakorló döntéshozók, és az érintettek szoros együttműködésével lehet létrehozni és működtetni. Minél távolabb van a döntéshozó, annál kevésbé érvényesül a helyi érdek. Ez általános törvényszerűség, amely a mi esetünkben is érvényes. Én szeretném a gyermekem olyan iskolában tudni, amely nevelési környezet, és nem csupán oktatási intézmény. Olyan iskolában, ahol a szülők, a pedagógusok és a gyerekek együtt tudnak működni, együtt tudnak jövőt építeni, együtt képesek megteremteni az ehhez szükséges feltételeket.
Éppen ezért van szükség a 2/3-os támogatottságra. Ezt semmilyen szabály nem írja elő, ez a baptista fél egyoldalú önkorlátozása, amelyet minden esetben alkalmaz. Ez is mutatja, hogy nem átvételre, hanem az iskolával való együttműködésre készül. Ennek a szándéknak a megkérdőjelezése csak akkor lenne jogos, ha a baptista fél okot és precedenst szolgáltatott volna ennek ellenkezőjére. Jelenleg közel harminc oktatási intézményben folynak átvételi tárgyalások, ami azt jelenti, hogy ennyi intézményben a pedagógusok és a szülők bizalmat szavaztak ennek a szándéknak.
Miért örülnék én szülőként, ha a váltás eredményeként baptista fenntartásba kerülne az iskolánk? Az új Köznevelési Törvény, és a nemzeti alaptanterv szabályozni fogja az iskola, mint oktatási intézmény működését. Ez akkor is így lesz, ha egyházi fenntartásba kerül az iskolánk. De nem fogja megteremteni sem a tárgyi, sem a személyi, sem az erkölcsi feltételeit annak, hogy az oktatási intézményből nevelési környezet legyen. Ehhez a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazodó szabadidős és fejlesztő programok kellenek (szakkörök, sportkörök, táborok, fejlesztő körök, tehetséggondozás, korrepetálás, közösségi programok, kiscsoportos foglalkozások, stb.). Ehhez a hatékony tanítást és tanulást segítő eszközök és tréningek kellenek. Ehhez megfelelő motivációs, jutalmazási eszközök kellenek (pl.: tanulói csereprogramok külföldi intézményekkel). Ehhez hatékony konfliktuskezelési eszközök és folyamatok kellenek (kommunikációs és konfliktuskezelő tréningek). Ehhez széleskörű szakmai és közösségi hálózatok kellenek (pl.: hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatok kiépítése). Ehhez sok önkéntes szabadon felajánlott, örömmel adott és jól szervezett munkája kell (pl.: nemzetközi „építőtábor” szervezése az iskola érdekében). Ehhez összetartó pedagógusi kar kell. Ehhez a szülőket támogató szakmai és kapcsolati háló kell (pl.: Szülő Klub). És nem a legkisebb minimum szintjén, hanem a jelenlévő szükségleteknél bőségesebb forrásokkal, hogy fejlődni lehessen. Ennek megteremtésére nem látok sem garanciát, sem lehetőséget, ha állami kézbe kerül az iskola, az általános forráshiány miatt. Ellenben látom ennek lehetőségét, ha iskolánk olyan fenntartó kezébe kerül, amelynek motivációja erkölcsi meggyőződés alapú, amelynek forrásai és meglévő kapcsolatrendszere szélesebb az állam által biztosítottnál. A baptista egyház, amelynek önszántamból lettem tagja, majd lelkipásztora, ilyen.
A hitélettel kapcsolatosan szeretném megerősíteni, hogy a baptista közösségek önkéntes alapon szerveződnek és működnek (részletesebb információk a baptistákról: www.baptist.hu). Ennek megfelelően az iskola életében sem jelenne meg semmilyen kötelező hitéleti gyakorlat. Senki nem lenne kényszerítve világnézeti váltásra, istentiszteletek látogatására, hittanórán való részvételre. Nem tartanánk számon az önkéntes munkában való részvételt sem. Amit szeretnénk megjeleníteni órarendi szinten is, az bibliaismeret oktatás, ami azonban nem a Biblia hitére kötelezi, hanem annak tartalmára tanítja a gyerekeket. Egyébként az új Közoktatási Törvény is előírja, hogy az állami általános iskolában a diáknak vagy erkölcstanórára, vagy hit- és erkölcstanórára kell járnia (ezek közül az egyik kötelező tantárgy lesz). Emellett lehetőség lesz a többi felekezet számára is hittanoktatás szervezésére az eddigi gyakorlatnak megfelelően.
Az iskolánknak mindenképpen van jövője, csak az nem mindegy, hogy milyen. Amennyiben megvalósul a javasolt fenntartóváltás, akkor ez a jövő a fent vázoltak szerint kibontakozó, az iskolát megerősítő, fejlődési pályára állító lehet. Szeretnénk, ha ez az iskola a város legjobb iskolája lehetne, ahová örömmel jön szülő, gyerek, pedagógus. A hitünk ezt követeli meg tőlünk. Amennyiben a szükséges támogatottság hiányában már az érdemi tárgyalásokig sem juthatunk el, az iskola jövőjét minden vonatkozásban sokkal kiszámíthatatlanabbnak látom. De akkor is ide fog járni a gyermekem, akkor is itt leszek szülő, a hitem akkor is arra fog indítani, hogy tegyek valamit azért a közösségért, aminek része vagyok. De ennek mértéke és értéke a fenntartó szándékaitól fog függeni. Azt a fenntartót nem választani fogjuk.
Én arra kérem valamennyi szülőtársamat, hogy lehetőségeihez mérten felelősen fontolja meg álláspontját, és mindenképpen vegyen részt a szavazáson. A 2/3-os támogatottság előfeltétel. Véleménynyilvánításunk az egész iskola – gyerekek, szülőtársak, pedagógusok, alkalmazottak – jövőjére hatással van. Tudom, hogy ez a véleménynyilvánítás bizalom alapú. De bizalom és hit nélkül nem lehet jövőt építeni.
Köszönöm, hogy elolvasták személyes véleményemet! Tisztelettel:
Varga György