Jó ismerősöm, családunk barátja invitált gyülekezetünk levelezőlistáján a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének fórumára, mely címében - többek között - az Európai Unió problémáira ígért megoldásokat mondani. Magam keresztyénnek és értelmiségnek is vallom, a felvetett témák is roppant mód érdekelnek, így eléggé magától értetődőnek tetszett elfogadni az invitálást.

Nem azt mondom, hogy csalódás volt az ott tapasztaltak, de mélyen megrökönyödtem az est hangulatán. A krisztusi tanításokból fakadó, általam értelmezetten elvárt vitakultúrának, megértésnek, szeretetnek nyomát alig tapasztaltam. A szervezők és felszólalók iránt érzett mély tiszteletem ellenére azt kell mondjam, hogy megoldásokat nem hallottam, s az indulatkeltésre alkalmas populista, leegyszerűsítő gondolatok inkább gátolják, ellehetetlenítik a békés megoldáshoz vezető út megtalálását.

Nem kívánok élménybeszámolót tartani, mert óhatatlanul csak mélyíteném azt a szellemi - és ezáltal fizikai - szakadékot, ami az oldalak között ma tátong. Egyszerűen nincs kapacitásom, s tán képességem sem arra, hogy egy internetes felületen a szent célt, a békét és szeretetet szolgáljam e témában. De mert ez a téma nagyon foglalkoztat engem is, s mind nemzetünk, mind földrészünk, mind hitünk és vallásaink számára fontos témáról van szó, kizárólag missziós céllal és egyetlen példával illusztrálnám azt, hogy szerintem hol és miben kellene egy valóban - feltételezem, hogy egy fórum szervezése mögött ilyen szándék áll - értelmiségi párbeszédnek fejlődnie.

Dr. Lanczerdorfer Erzsébet, a fórum moderátora felvezetésében törökellenes húrokat pengetett, melyre Mráz Ágoston politológus kis felmentést adott Törökországnak: az EU hosszú évek hitegetése után becsapta Törökországot a csatlakozási folyamatban.

Törökország formális csatlakozási kérelme az Európai Közösséghez 1987. április 14-i keltezésű. Törökország 1963 óta társult tagja az Európai Uniónak (akkor még az Európai Gazdasági Közösségnek, melyből az Európai Közösség, majd az EU lett), s 1995-ben vámunióra lépett az EU-val. Az Unió Törökország csatlakozási kérelmét 1999. december 14-én „ismerte el” hivatalosan, a tárgyalások pedig 2005. október 3-án kezdődtek.

Az 1990-es években alkotmányellenesség miatt többször is betiltották az iszlamista politika pártosodott működését, de aztán Erdoğan Igazság és Fejlődés Pártja 2002-ben megnyerte a parlamenti választásokat a szavazatok 34,3%-ával (a török választási rendszer szerint ez parlamenti többséget jelentett). Erdoğan miniszterelnöki kinevezését jogi okokból el kellett halasztani (az alkotmány szerint a miniszterelnöknek parlamenti képviselőnek kell lennie, büntetett előélettel viszont nem lehet indulni a választásokon), így Abdullah Gül lett átmenetileg miniszterelnök, s az alkotmány módosítása és egy időközi választás után 2003 márciusában lehetett csak Erdoğan miniszterelnök. Két ciklus kormányfősége után 2014-ben már nem miniszterelnöki, hanem elnöki tisztséget nyert.

Habár az elmúlt tíz évben felgyorsult az uniós csatlakozási folyamat, voltak és vannak feszültebb időszakok is. A legfőbb probléma, hogy Törökország nem ismeri el az EU-tag Ciprust. Az Európai Bizottság pedig - miközben támogatja Erdoğan gazdasági reformjait - többször kritizálta Törökországot az alapvető emberi jogok, a vallás-, a szólás- és a gyülekezési szabadság megsértéséért. Erdoğan - a '30-as évek reformjai óta szekuláris állammal szemben - tekintélyelvű és iszlamista államot kezdett építeni. Ez ellen 2013-ban  emberek milliói vonulnak Isztambul utcáira. A szabad sajtó eltiprása, a növekvő korrupció és a belpolitikai elnyomás ellenére az EU-nak geopolitikailag és az uniós belső török kisebbség miatt is fontos a törökök stratégiai partnersége, melyre a közel-keleti helyzet és a migrációs hullám ráerősít. A NATO tag Törökország mindezek mellett maga is keresi a helyét, s egyensúlyoz Washington, Moszkva, Brüsszel és Tel-Aviv között, s építi saját regionális hatalmi szerepét.

Összefoglalva tehát azt kell látni, hogy míg a keresztény gyökerű EU és az iszlám gyökerű Törökország a világiasodó, globalista világrendben közeledni kezdett egymáshoz, addig a populista, harcias eszméket valló vezetések alatt távolodásnak indultak. S mindehhez hozzá kell venni azt is, hogy az EU a sorozatos csatlakozási hullámok után sok keserű tapasztalattal rendelkezik a szövetség kohéziós erejének gyöngülése tárgyában, s erősödnek a további bővülést ellenzők. Ezt a komplex, összetett helyzetet beállítani úgy, hogy az EU becsapta Törökországot, az mind politikai elemzőhöz, mind az értelmiségi megközelítéshez méltatlan leegyszerűsítés.

Vehettem volna a fórumról más példákat is, de mint a felvezetésben is jeleztem, nem szándékom az esemény beszámolóját, kritikáját megírni. Csupán arra világítanék rá kedves felebarátaim és testvéreim, hogy a gondjainkra bízott világ dolgainak üdvözítő módozatú igazgatása kicsit nagyobb kapacitású értelmiségi létet igényel. Kevesebb demagógiát és több megértést. No meg szeretetet.

Szeretne friss cikkeinkről értesülni? Iratkozzon fel  oldalunkra!

 

Írd meg ide!