Amióta lecsapoltuk a korábban javarészt mocsaras Kárpát-medencét és kultúrtájjá alakítottuk természeti környezetünket, a vízgazdálkodás egy olyan alapfeladattá nőtte ki magát, mely feladat elhanyagolása kétszeres károkat okozhat: először elönt minket az ár zápor idején, majd kiszárad a veteményes aszály idején.

A témával magam is többször foglalkoztam már az elmúlt években. Ha a zápor elönti az aluljáróinkat, pincéinket, akkor azt szoktam emlegetni, hogy nincsen ebben semmi különös. Ha pedig a kampányokban fejüket képviselő-jelöltségre adó laikus polgártársak felelőtlenül "vízelvezetés"-t ígérgetnek, akkor felhívom a figyelmet, hogy az életet adó víztől talán nem kellene minket megszabadítani, köszönjük, de mi inkább élni szeretnénk vele.

Az, hogy klímaváltozás van, s ebben óriási szerepe van a vízgazdálkodásnak, az nem újdonság. Ma már mértéket ismerő polgártársak nem szokták ezt kétségbe vonni. Az örvendetes újdonságnak hat, ha ezt vezetőink tettekre is hajlandók váltani, s az épített környezetben olyan átalakításokat végeztetnek el, melyek a klímaváltozás okozta károkat legalább valamely szinten enyhíteni próbálják.

Nagy öröm lehet tehát, hogy Érd MJV közgyűlése döntött záportározók építéséről, és az ehhez kapcsolódó felszíni vízrendezésről. Noha az előterjesztés nyilvános anyagaiban nem olvashattunk arról, hogy milyen műszaki tartalommal és milyen elvek mentén szeretnének "rendezni", s a szűkszavú előterjesztés is aggodalomra okot adó kérdéseket vet fel.

"A projekt a város legkritikusabb részein kötné be a meglévő elvezetési rendszerekbe az utcákat, ahol pedig ezt nem lehet, ott szikkasztó árok rendszereket alakítana ki." Tehát prioritás továbbra is az elvezetés, s ahol az nem lehetséges, ott szikkasztanánk. A szikkasztás jó dolog, jelentősen lassítja a vizek leérését az alacsonyabb területekre, táplálja a forrásokat. De sajnos nem lehet mindenhol szikkasztani. Például Dombosváros mészköves talajában vizsgálni lenne szükséges a szikkasztással rohamosan meginduló karsztosodás veszélyét, nehogy házak tűnjenek el a folyamat következtében (ahogyan azt időnként a nemzetközi sajtóban látható példák is mutatják pl. itt és itt) Azaz nem ott kellene szikkasztani, ahol nem tudják megoldani az elvezetést, hanem fordítva: onnan kellene elvezetni, ahol nem lehet szikkasztani. És a pontszerű szikkasztást mindenhol szigorúan tiltani, elkerülni.

További aggodalomra ad okot, hogy a közvéleményt már nem is a havária megelőzésére alkalmas létesítményről, hanem turisztikai fejlesztésről tájékoztatják. Mint azt az Érdi újság legutóbbi számában megírta, saját tavat kaphatnak jövőre az érdi pecások, ami ugye azért is igen fontos, mert az 1400 tagot számláló egyesület a város legnagyobb civil szervezete, s mégsincs nekik saját vizük. Hm. De ugyanebben a lapszámban maga T. Mészáros András polgármester is azt mondja a vele készített kétoldalas interjúban, hogy "ez nemcsak hasznos  beruházás  lenne,  hiszen összegyűjtené Parkváros keleti területeinek csapadékvizét, hanem  rekreációs  célokat  is szolgálna:  horgászni,  csónakázni,   vízisízni  tudnának  itt az érdiek és a turisták". Megint csak hm.


Képre kattintva nagyobb lesz!

Legutóbb a salomvári tározóról olvastam, hogy érdekütközés van a vízügy és a horgászok között. A záportározót ugyanis arra tervezik, hogy csak meghatározott mennyiségű vízhozamot engedjen tovább, a többit pedig átmenetileg tartsa vissza, tározza. A záportározók ezért jellemzően csak időszakosan, zápor esetén töltődnek fel, állandó vízszinttartásuk nincs. Persze van mód és lehetőség, hogy egy bizonyos mennyiségű víz állandó jelleggel legyen egy ilyen tározóban. Ez a mikroklíma és az ökológiai egyensúly miatt is fontos követelmény, azaz egy minimális vízállással vizes élőhelyet lehet kialakítani. Ez a Duna árterében, az azt övező lápos területen egyébként is igény lenne.


A kép forrása ajánlott irodalomként is:
Köles Péter: Települési csapadékvíz gazdálkodás  (2011, Szent István Egyetem)

És éppen ez az egyik nagy kérdés: Érd egyik legalacsonyabb pontján, a Papi földeken ugyan mit tározunk? A hegytető vizét összegyűjteni a hegyen kell, nem a hegy lábánál. Főként, ha a hegy lábánál egyébként belvizes a hely, s ott van a kiapadhatatlan öntözőforrás is, a Duna felszín alatti vízhozama. A cél az lenne, hogy felfogjuk a vizet, ne engedjük az alacsonyabban élők nyakába, s azt szárazság idején locsolásra használjuk. Ha már leengedjük a Duna közelébe, akkor az a víz már nem záportározó, hanem valóban halastó.

Az is kérdéses, hogy ha ide turisztikai célú hasznosításra áldoznak akkor miért nem fejlesztik ehhez mérten az oda vezető közterületeket? Például a Sárd utcát éppen most újították fel az eredeti (igen kicsiny) szélességgel, azaz sem a kerékpáros forgalommal, sem a megnövekedő egyéb forgalommal sem számoltak.

Jó hír viszont, hogy Dombosváros kap egy záportározó láncolatot. Persze kár, hogy ez is a lakott területek alatt kezdődik, de ezt talán lehet később bővíteni a Bóbita és Fundoklia téren, valamint a Somogyvári utca indította völgyben is. És talán Parkvárosban is lesznek ilyen műtárgyak, még mielőtt minden szóba jöhető területet be nem építenek.


Képre kattintva nagyobb lesz!

Összességében dícséretes, hogy a város vezetése az elmúlt években végre elkezdett foglalkozni a felszíni vizekkel, s egyre több helyen jó megoldásokat is találunk. Az is örvendetes, hogy most a Modern Városok Programjában ígért 40 milliárdból jelentős összeggel ezt a területet is finanszírozzák. Mi pedig drukkoljunk és szóljunk, hogy az elsődleges célt ne tévesszék szem elől!

 

UPDATE 16.03.20: Közzétették a látványterveket is. Melyekhez az alábbit tennénk hozzá: