Erkel Ferenc utca: a VMG és a Kisfenyves ovi, no meg a sok autó. Parkolási káosz a köbön. De ki a hunyó?

ALAPHELYZET

Van ez a kis utca, a gimi mellett. A VMG főbejárat felől indul, a Sándor utcát köti össze a Tompa Mihály utcával. Ennek megfelelően egyirányú. Az Erkel Ferenc utca. Miről ismerhető? Az elején bal oldalon van a gimnázium, utána a az Érdi Református Gyülekezet Lelkészi Hivatala, szembe velük a jobb oldalon, a saroktól csaknem végig terjed a Kisfenyves Óvoda területe. Az utca Bács István képviselő körzetébe tartozik.

Nemrég felújították a környék egyes részeit. A VMG körül egyértelműen kijelölt parkolóhelyeket látunk. Az Erkel utca friss burkolatot, szegélyt, járdát kapott. A járda az utcácska egyik végétől a másikig tart, menetirány szerint jobb oldalon, végig az ovi kerítése és főbejárata mellett. Most lényegesen szélesebb a korábbinál, hogy az oviba járók balesetveszély nélkül közlekedhessenek rajta. Korábban a helyzet valóban kétséges volt.

A gimi gazdasági bejárata környékén, az úttest bal oldalára eső - korábban letaposott, kiégett talajra - szép új parkolóhelyeket alakítottak ki. Az egyetlen furcsaság, hogy a tűzcsap egy ilyen parkoló közepére esik, ennek megfelelően sokszor állnak elé, ami nagyon szerencsétlen és nyilván nem is szabályos.

Az új járdán parkolni végig tilos, jól láthatóan fel van festve a tiltás teljes utcahosszban. Amíg a VMG előtti parkolóhelyek tartanak, addig parkolási tilalom érvényes az úttest jobb oldalára is. Ezt tábla is erősíti, ami ugyan első ránézésre a további útszakaszra vonatkozik, de egy kis nyilacskát biggyesztettek rá, ami módosítja az értelmezését. Sajátos módon a kis nyilacska egy ide behajtó autós számára láthatatlan.

A MINDENNAPOK

Ahogy elképzelhető és életszerű, a nap két nagyjából jól behatárolható szakaszában, ami egyenként kb. másfél órás tartamú, gyermekeiket kísérő gyalogos, kerékpáros és autós szülők, nagyszülők tömegei árasztják el a környéket. A forgalom egyik része a gimi elé irányul, pl. jönnek az autók, megállnak bárhol (nagyon sokszor az út kellős közepén) kipattannak a csemeték, ajtó becsap, szállító el. Ez a metódus, bár egyértelműen szabálytalan, ritkán tart tovább egy percnél, úgyhogy konfliktust sem igen okoz. A többség toleráns, hiszen egyértelmű, hogy a parkolóhelyek száma nem ehhez a gyorsan átfolyó tömeghez lett méretezve.

A másik forgalmi cél az Erkel utcai ovi. Ez a valóban vitás pont, az írás kiváltója, a helyi anomália. Az Erkel utcába ovisaikat cipelő szülők ugyanis logikus módon behajtanak a felújított utcába, majd megállnak - persze csak, ha van hely -, az úttest jobb szélére húzódva, a járda mellett. Ezt azért teszik, mert a felújítás előtt is az utca jobb oldalán álltak meg, és semmi nem utal rá, hogy már nem tehetnék, pontosabban minden jel arra mutat, hogy továbbra is megtehetik. Egyébként pedig így logikus, ergonomikus, biztonságos, kézenfekvő.

Vannak persze minden nap olyanok, akik ebben az érkezési hullámban nem férnek el a jobb oldalon. Ezek közül egyesek a bal oldali, úttest melletti, kiparkolt, pár méteres szakaszra állnak. De olyat is láttam, aki az egyértelműen szabálytalan megoldást választva a jobb oldalon ugyan, de a tábla előtti tiltott szakaszon parkol - mondjuk ilyet nagyon kevesen tesznek, ott többnyire tényleg nem áll senki. Vagyis az emberek zöme szabálykövető.

Az oviba érkező szülő (ahogy az ország lakosságának legnagyobb része), alapvetően szabálykövető. Ez azt jelenti, hogy szándékosan, ha csak lehet, nem szabálytalankodik. Részben, mert kényelmetlenül érzi magát tőle, részben pedig, mert szeretne elkerülni bármiféle büntetést. Az ember persze nem eredendően ilyen, hanem, mert itt és most szabályozott keretekre épülő társadalomban élünk.

Azt, hogy az úttest keskeny, bárki erre járó beláthatja. A szülők is mérgelődtek az elején, de mivel ezt kapták, kénytelen kelletlen elfogadták ilyennek. Rámutathatnánk, hogy az óvoda épületrészeinek felújítása is hasonlóan alakult, hiszen utána egyes dolgokat a szülőknek kellett újra használhatóvá tenni. De az úttest más. Az emberek zömének nincs úthengere, aszfaltozója vagy hasonló, sufniban tárolt nehézipari felszerelése. Így az úttest olyan maradt, ahogy átadták. Szűkössége miatt mindenki óvatosan közlekedik, különösen ügyelve a nyíló ajtókra és a gyerekekre.

A BONYODALOM

1. A szülők számára az a gond, hogy nincs elég hely, az úttest keskeny, nagyon oda kell figyelni vezetés közben, ami nem szerencsés ennyi gyerek közelében. De akadhat olyan szülő is, aki a forgalomlassító hatásnak örül, mert korábban mindig volt néhány idióta, aki valamiért erre akarta lerövidíteni útját, és ehhez végigszáguldott a kis utcán. És olyan is volt, aki az egyirányúsítással nem törődve az ellenkező irányból hajtott be, átstartolt, majd ki a gimi oldalán. Na, ilyen most már nincs, vagy legalábbis a gyerekek érkezésének és távozásának időzónáiban nincs.

2. A környék lakosságát szintén zavarja a szűk úttest. Noha valószínűleg ők is örülnek a jobb minőségű építménynek, sőt, az ovihoz kapcsolódó forgalomhoz képest elvileg szélesebb körben tudják kihasználni azt. De az ovis időszakok, a reggel és a délután nagyon zavarja őket. Ez valószínűleg korábban is így volt, de most éppen az út keskenysége ad járulékos fegyvert a kezükbe, és arra hivatkozva próbálhatják ellehetetleníteni a számukra kedvezőtlen állapotot. Sérelmezik, hogy az általuk szabálytalannak tartott parkolás következtében baj esetén a tűzoltó vagy mentő nem tud átjutni az utca egyes pontjain.

3. Az önkormányzat kapcsolódó szervei klasszikus mintát követnek. A helyszínre érkező közterületesek pl. elkezdték megbírságolni az ovi előtt parkoló szülőket, de mint kiderült azért, mert maguk sem vették észre a tábla alá biggyesztett módosító jelzést. Amióta annak létére felhívták a figyelmüket, nem tértek vissza. Amúgy a hivatalt nem nagyon érdekelheti az egész, megvolt a felújítás, tessék használni, kész.

4. Persze vannak egyéb véleményezők is, akiket zavarnak vagy hidegen hagynak ezek az állapotok, de a lényeg a fenti két csoporton van.

Vajon kinek lehet igaza?

Annak, aki azt gondolja, akkora anarchia van itthon, hogy azt csinál, amit csak akar, és bárhol megáll, ha tudja is hogy szabálytalan? És annak, aki úgy véli a gyerekeiket a Kisfenyves oviba cipelő szülők épp ilyenek?

Annak, aki a szabályokat követni próbálja, de akinek az ésszerűség azt diktálja, hogy az eredeti szándék alapján mérlegeljen, vagyis a parkolóhelyet parkolásra használja, ha maga a parkolóhely szabálytalanul lett is kialakítva?

Vagy annak, aki kifejezetten a szabályokat nézi, és alkalmazza azokat bármely esetben - vagyis bármely körülmények közepette elvárja a a feltétlen szabálykövetést, jelen esetben a feltételezett szabálytalanság (de nem a szabálytalan állapot) megszüntetését. Ebben az esetben ez azt jelentheti: ha az Erkel utcában a tervezett funkció ellenére alulméretezték az úttestet, akkor nem is parkolhat oda senki, vagyis az úttest kialakítása önmagában kizárja a parkolás lehetőségét, tervezői-építői szándéktól és elvárásoktól függetlenül.

Vagy a láthatatlan hivataloknak, akik inkább nem foglalnak állást. Hiszen végül is jobb lett, mint volt. Szebb is. Sokba is került, de bármennyit nem tudtak volna rákölteni - ekkora keretből ennyire futja. Illetve, bár mégis csak eltoltak valamit, aminek nem így kellett volna lennie, de szokásból és kényelemből is inkább a lakosságra bízzák a helyzet feldolgozását - majd csak lesz valami.

AZ IGAZSÁG

Bármilyen furcsa, nyilvánvalóan mindenkinek igaza lehet. Miért is ne? De ettől még igazság nem születik csak úgy magától.

Az a helyzet, hogy az emberek szabálykövető viselkedése ill. szabálytalanság elkövetésére való hajlandósága mindenkinél mást és mást jelent. Valahol kézenfekvő. Van, aki sosem menne át nappal egy tiltó jelzés alatt a gyalogátkelőn, de éjjel csupán körbenéz, és már neki is lendül. Van, aki lakott területen mindig betartja a sebességkorlátozást, de lakott területen kívül bármikor és jócskán túllépi. Van, aki hétvégén este füvet ugyan nyír, de mondjuk ütvefúrót sosem használna.

Emellett az autóvezetők többsége, bár valamikor KRESZ vizsgát tett, azóta nem frissíti tudását, és már fogalma sincs a legtöbb szabályról. Ami nem meglepő. A legtöbb szabályra élete nagy részében semmi szüksége sincs, tehát elfelejti - nem, ez nem felelőtlenség, hanem így működik az emberi agy, különösen, ha túl sok információt kell feldolgoznia. És manapság ez a természetes állapot. Valószínűleg emiatt az autóvezetők többségének fogalma sincs arról, hogy az úttestnek milyen szélesnek kell lennie, hogy a parkolás még szabályos legyen és ezért ennek megállapítása céljából nem hordanak magukkal mérőeszközt sem. Így egész egyszerűen nem is tudják, hogy esetleg - ebből a szempontból mérve - szabálytalanul parkolnak egy parkolásra kijelölt helyen. De ha tudnák, sem biztos, hogy máshol állnának meg és nem az ovi előtt, mert pl. ezt a szabálytalanságot nem tartanák olyan súlyos kihágásnak, hogy elrettenjenek tőle.

Az egyetlen valós lehetőség a fenti viták eldöntésére az lenne, ha a helyzeten mérgelődő vagy eltöprengő felek valamelyike hivatali útra terelné a kérdést. Így kiugraszthatná a nyulat a bokorból, a hivatalnak állást kellene foglalnia, s az az állásfoglalás már valóban mindenki számára érvényes lehetne. Nem véletlen a feltételes mód. Egyelőre - úgy tűnik - senki sem lépett ebbe az irányba, minden a tehetetlenség állapotában lebeg. Ahogy ez természetes, egyébként. Éppen ezért azonban az Erkel utcai jelenséget legpontosabban jellemző kifejezés Erkel kedvenc időtöltésének, a sakknak egy speciális szófordulata: patt.

(FOLYTATJUK!)