Érd nagy város. Mármint nem nagyváros, hanem nagy város. A kiterjedése 60 km2 körül van, ami elég terebélyes. Többszáz kilométer hosszú úthálózatunk van amit ezres nagyságrendű kereszteződés szabdal. 

Persze akik itt lakunk, helyiként ismerjük, például "a központ", "az M7 feljáró", "a kis Spar mellett", "ötös körforgalom", "borneves utcák", "a régi postánál", és így tovább.

Akinek viszont nincs helyismerete, az másképpen tájékozódik. Vagy beüti a GPS-be, hova szeretne menni, vagy ott van a humán-GPS: megkérdez valakit, akivel találkozik az utcán. Ha szerencséje van, a gép ismeri az utat ahova menni kell. Ha szerencséje van, akivel találkozik nem úgy magyarázza el, ahogy az előbb is írtam: elmész a régi postáig, ott balra, a felső részen a temető felé...

Az emberiségnek viszont van egy nagyon jó találmánya, ami megkönnyíti a tájékozódást. Nem tudom, mikorra vezethető vissza, de simán lehet, hogy ezt is a rómaiak adták nekünk.

Ez pedig az utcanévtábla.

Az utcába betérőnek egyből ez kerül a szeme elé: egy informatív, szigorúan funkcionális jelzés, ami azt hirdeti, hogy a közmegállapodás szerint hogyan nevezik azt a közterületet, ahol állsz.

Kicsi vagy nagy, díszes vagy egyszerű, egynyelvű vagy többnyelvű, műanyag vagy fém, ezer féle-fajta lehetséges.

Érden bajban vagyunk utcatábla fronton. A hivatalos álláspont szerint megrongálták, tönkretették, vagy ellopták és ezért nincsenek. A valóság ezzel szemben az, hogy valószínűleg sokkal több tábla van, amit ugyanúgy megtekinthetünk, mint a felszerelésük napján. Beszélek hülyeségeket, dehogy ugyanúgy. Hanem közelről, jó szemmel. Mert durván kifakultak.

A szerződés...

A jelenlegi táblákat és azok tartó szerkezeteit 2009 decemberében rendelék meg két százhalombattai cégtől. Az egyiktől a tartókat rendelték (oszlopos-zászlós tartó 37 db, és kapus keret 862 db) összesen bruttó 14.220.000 forint értékben. A másiktól a táblákat (oszlopos-zászlós tábla 70 db, keretbe szerelhető 862 db, és kerítésre szerelt 4147 db), összesen bruttó 8.904.210 forint értékben.

Vagyis az egész mutatvány 23 millió forintba került. A város életében ez nem egy hatalmas összeg, az éves költségvetésben még százalékban sem mérhető. Más mértékkel számolva viszont egy jópofa családi ház, vagy hét darab átlagos kocsi ára.

Bár az összeg nagyobb részét ez emészti fel, az oszlopokat és kereteket most nagyvonalúan hagyjuk. Foglalkozzunk csak a táblákkal, ezeken belül is a kerítésre szerelhetőkkel. A szerződés szerint ezen táblák anyaga "4 mm habosított PVC lemez, digitális nyomat fényvisszaverő vinylre, UV-álló kültéri festékkel körbevágva, 4 sarkán furattal".

Nem értek a nyomdatechnikához és nem értek az utcanévtáblákhoz. Annyit látok csak, hogy a mostaniak nagyon nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Alig telt el hat-hét év, és nagy részük olvashatatlanra fakult. A szerencsésebbek csak nehezen olvashatóra, és ahol egy bokor vagy egy fa a megfelelő részen áll, és nem érte fény: na ezek sem tökéletesek már, de legalább normális távolságról le lehet olvasni.

Ezért indítottuk az utcanévtábla-örökbefogadó akciónkat. Ez sem lesz tartós, örülhetünk, ha egy évet kibír, viszont nem is kerül nagy összegbe. Ha van otthon alkoholos filc vagy festék meg egy kis ecset, akkor jó pár táblát felújíthatunk saját kezűleg. Biztosan nem ez a megoldás, de ha a város nem tett semmit eddig, akkor nekünk kell megtenni.

Az ajánlatok...

Kértem ajánlatot pár helyről, nem kifejezetten az ár miatt, mert a szerződésben levő bruttó 1.530 forintos ár nem eget rengető. Inkább azért, hogy azt lássam, hogyan állnak hozzá egy ilyen megrendeléshez. Három választ kaptam, most ezekből idézek:

"Mind az utcanévtáblák, mind a házszámtáblák esetén igaz, hogy nem ajánljuk (és nem kívánunk azokkal versenybe bocsátkozni) a habosított műanyag lemezből készült és digitális nyomtatással nyomott termékek használatát, mivel munkánk jelentős részét képezi hogy az azokban csalódott önkormányzatok számára szállítsunk helyette valódi megoldást."

"Kültérre semmiképpen nem ajánlunk digitális nyomatot. Beltérre, ajándéknak megfelelnek, de akármilyen bevonattal is látjuk el, a napfény gyorsan kárt tehet benne kültéren."

"Cégünk ugyan gyárt műanyag táblákat, és ezek valóban olcsóbbak pl. a porszórt horganyzott lemez tábláknál, de összességében ár/érték arányuk messze elmarad azokétól."

Persze-persze, mondatnánk, hogy ránk akarnak sózni valami drágábbat, és ezért írták ezeket. Amiket ajánlottak, azok horganyzott lemez táblák, porszórásos technikával, és bruttó 2.400 - 3.500 forintba kerültek az ajánlatokban. Mindezt úgy, hogy négy darabot szerettem volna tőlük rendelni, nem négy ezret. Igen, drágábbat ajánlottak, százalékosan mérve jóval drágábbat.

De az ördög mindig a részletekben rejlik. Az említett szerződés szerint a kivitelező cég 15 hónap jótállást vállalt. Nem írtam el, és nem olvastátok félre. Alig több, mint egy évet. Szerintem sejtették, hogy ez nem az utcanévtáblák Ferrarija...

Lássuk az ajánlatok ideillő kiragadott mondatait:

"A táblák anyaga nagyon tartós, a felirat nem kopik le, nem fakul ki. 10 év szavatosságot vállalunk minden ilyen technikával készült táblánkra."

"10 év garanciát vállalunk a táblákra, de nagyon valószínű, hogy még a 10 év eltelte után, hosszú ideig semmi bajuk nem lesz."

Ezernyi kérdés merül fel bennem. Ezt a szerződést, illetve az eredeti kiírást ki készítette? Értett ehhez a témához, vagy nem? Ha értett, akkor miért ment bele ilyen minőségbe, ilyen feltételekbe? Ha nem értett hozzá, akkor miért nem kérdezett meg egy szakértőt, aki mindezt elmagyarázhatta volna neki?

Hollywoodi forgatókönyv

John (BigTown polgármestere): Szia Chuck, beszélni szerettél volna velem.
Chuck (John tanácsadója): Te, John, jövőre választások lesznek!
John: Na és?
Chuck: Olyan jól felvette már a fenekem formáját a irodai fotelem. Valamit kéne művelni, hogy megint minket válasszanak meg.
John: Jó, persze, kellene, de miből? Alig csörög valami a város malacperselyének alján.
Chuck: Valami egyszerűt kell kitalálni, látványosat, ami az egész városnak tetszene, de nem kerül sokba.
John: Ez nem lesz egyszerű, de most én gondolkozzak? Azért kapod a fizetésedet, hogy te gondolkozz!
Chuck: Jól van na, nem kell felkapni a vizet. Mit szólsz az utcanévtáblákhoz?
John: Az elég nagy macera... több ezer tábla, közbeszerzés, azokat felszerelni, és gyorsan elfelejtik, hogy mennyit is tettünk értük.
Chuck: A közbeszerzést kiírjuk pillanatok alatt. A felszerelést majd a város egyik saját cége elintézi okosban.
John: Nem lesz túl drága?
Chuck: Ugyan már, egy maréknyi dollárért megkapjuk a táblákat. Nem lesznek nagyon tartósak, de nem hosszú távra tervezünk. Most megrendeljük, év végére megérkeznek, és mikor elindul a kampányidőszak, akkor elkezdjük felszereltetni.
John: Zseni vagy, így majd azt látják, hogy folyamatosan dolgozunk és teszünk a városért!
Chuck: Jók vagyunk, igyunk egy whiskey-t a nagy melóra!

Történetünk és szereplői az élénk fantáziánk szüleményei, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.

Mi jön legközelebb...

Már elkészült az új koncepció az új utcanévtáblákra, tájékoztató jelzésekre és hasonlókra. A tervek grandiózusak, az ára ennek megfelelő: 1 milliárd forint lesz, amikor elkészül. Ebből 50 családi házat, vagy 333 kocsit tudunk venni. Hamarosan erről is hallotok.