A városhatáron túl
Typography
  • Smaller Small Medium Big Bigger
  • Default Helvetica Segoe Georgia Times

Az autoriter rezsimek egyik közös jellemzője a valóság semmibevétele, miközben erős múltba-révedéssel siratják a régi szép időket. Nekünk azonban, nagyon meg kellene szívlelnünk egy igen bölcs újnépkori mondást: Múltba révedéssel, még csak-csak el lehet igazgatni egy vidéki kisvárosi múzeumot, de teljességgel alkalmatlan egy erős európai ország megvalósításához.

Sikeresen elhárítottuk az olimpiarendezés (teljesen valószerűtlen) rémét - nem mellesleg, a percenként dráguló vizes VB, teljességgel igazolta félelmeinket a nyakló nélküli lopásról és költekezésről ilyen rendezvények megszervezésének leple alatt - ideje tehát összpontosítanunk a Paks II nevű agyrémre.

Már látszik, a fiúk itt remélik kárpótolni magukat az elszalasztott olimpiai milliárdok miatt. Ne legyenek illúzióink: a most belengetett 3000 milliárd még irányárnak sem lesz jó - a kivitelezés pedig hasonló lesz a többi lerabolt projekthez. Csak: ez nem egy széteső bicikliút, egy beszakadó autópálya vagy egy fagyasztószekrénynek használható lovarda!

Ez egy kiemelt veszélyességű üzem, egy ATOMERŐMŰ.

Egy olyan agyament beruházás, amit unokáink is fizetni fognak Vlagyimirovicséknak - valószínűleg, teljesen értelmetlenül. "Kormányunk" képtelen vagy nem akarja észrevenni: az atomenergiára alapúló termelés immár véglegesen a múlt-é. A megújuló, környezetbarát energiatermelési formák rohamlépésben terjednek és már nem az a kérdés, hogy versenyképesek-e a (a rekultivációs és hulladékkezelési kérdéseket és költségeket elegánsan negligáló) hagyományos technológiákkal, hanem annak töredékei.

A német rendszerben immár szokványos jelenség a díjmentes fogyasztási időszakok megjelenése vagy olyan ügyletek, mikor a túltermelést közel 0 áron átpumpálják a szomszédos országok elosztóhálózataiba. Ez viszont, csak az érem egyik oldala - további tartalékok vannak bőven. Egyike ezeknek a modern, energiatakarékos - nem csak ingatlanok, hanem háztartások - modelljének átvétele. A cél, nem az olcsó villamos vagy más energia bőkezű felhasználása, hanem a fogyasztás racionalizálása.

Felejtős az olcsó energiaárakra alapuló "életvitel": nem a szigeteletlen panelek és benzinzabáló Volgák és Zsigák korát éljük! Európa boldogabbik felén, teljesen szokványos az önellátó gazdaságok vagy egyedi háztartások léte.

A Torontói Egyetem áttörésének köszönhetően olyan olcsó és egyszerű lesz a napelem előállítása, mint az újságpapír-nyomtatás.

A sharing-economy már azt is jelenti, hogy Franz összekötötte villamos és melegvíz rendszerét Wolfganggal vagy egész falvaknak van összekapcsolt villamosenergia rendszere. És, ez igaz már Fracoise-ra és Pedro-ra is.

Más az út uraim, esetleg, csak nem akarjátok látni?!?!?!

Nekem speciel, más a véleményem, nagyon is tisztán látják. A kérdés kulcsa egészen más: Cui prodest? A választ is ismerjük. Nekünk viszont, más, inkább morális kérdést kell kezelnünk és megoldanunk: „qui tacet, consentire videtur” vagy még durvábban megfogalmazva: “Vétkesek közt cinkos, aki néma".

Cinkosok és bűnösök vagyunk, ha elfordítjuk fejünket, becsukjuk fülünket és hagyjuk, hogy önös érdekektől vezérelve – szűkkeblű és számító érdekcsoportok - egy országot és benne gyerekeinket, unokáinkat egy nyilvánvalóan veszélyes, értelmetlen kalandba – egy gazdasági zsákutcába tereljék. Titkosított szerződések tömkelegével, naprakész technológiák esztelen és öngyilkos agyonadóztatásával, a szakmai szempontoknak szennyes politikai háttérmegállapodások általi lesőprésével.