Az érdi kerékpáros fejlesztéseket illető pesszimista hangulatomat némileg igazolandó megosztom a nyájas olvasóval az alábbi történetet.

Ahogy annak lennie kell, a városfejlesztési bizottság a közgyűlési döntés előtt véleményezte az anyagot. Nem nagyon kérdeztek a derék városatyák olyanokat, hogy mennyibe kerülne az I. ütem, miért van benne ez vagy az a szakasz, vagy éppenséggel miért hiányzik egy másik. Olyan kérdés viszont megfogalmazódott, hogy vizsgálta-e a tervező, hogy hol kellene tiltani a kerékpározást. Értik? A döntéshozók a fejlesztés alatt a tiltást értik. Na, az ilyen történések miatt mondom azt, hogy nagy bajok vannak a döntéshozatali mechanizmusban.

Szentül meg vannak győződve az illetékes városfejlesztők, hogy a Diósdi úti aluljáróban tiltani kellene a kerékpáros forgalmat, mert  büdös, sötét, veszélyes, meg a Budai úton is, mert az is veszélyes, meg a Bajcsyn is, mert az is veszélyes ... nem értik, hogy a kerékpáros is azokba a célokba tart, ahová az autós, s ha az iskola, a bolt a főútvonalon van, akkor a kerékpáros is ott kell menjen, s éppen azért kell fejleszteni a közúthálózatot, hogy a veszélyforrásokat megszüntessük. De ő ebből csak annyit lát, hogy a múltkor is szaltózott egy bringás a Központi Kávézó előtt, mert rongyolt el az álló autók mellett jobbról, és kitolatott elé valaki a parkolóból, mert nem látta... nem értik, hogy ha kerékpársáv lenne ott, akkor számítanának az érkező bringásra, meg ilyenkor szokták megfordítani a 45°-os parkolást, hogy orral jöjjön ki az autós, meg hasonló trükköket lehet alkalmazni, s akkor nem, vagy sokkal ritkábban fordul elő ilyesmi.

(És különben is, ha büdös van az alagútban, akkor miért nem azt tiltják ki, aki miatt büdös van?)