erdlako embertepiteniTörtént ma, hogy polgármesterünk nem értette azt, hogy mit mondok. Nem nagy ügy, gyakran megesik az ilyesmi, nyilván én nem voltam képes jól átadni a tanítás lényegét. És, de talán éppen ezért, ezúttal mégis megosztanám a gondolatot nagyobb körben is. Hátha másban is megragad úgy, ahogyan egykor bennem megragadt.

 

Egykori mesterem, Pleisz Tóni bácsi (lásd ezt a kis előzetest) egy tervkonzultáción azt próbálta a maga vehemens módján a mi fiatal építész fejünkbe beleverni, hogy nem házat kell építeni, hanem embert. Ezt említettem polgármesterünknek az első érdi blogger kerekasztalnál. A város első embere ezt kissé méltatlankodva utasította vissza, hogy milyen nagyképű vagyok, én csak ne neveljem az embereket, mert megvannak azok anélkül is. És különben is, az építészek milyen túlbonyolultak, agyon szabályoznának mindent, megölik az épített környezetet.

Ha megnézitek a fent belinkelt kis előzetest, akkor talán értehetővé válik a totális félreértés.

  1. Nem arról van szó, hogy én mit gondolok - az valóban huszadrangú -, hanem arról, hogy a mester mit tanított. Mi az a szakmai bölcsesség a 21. század elején, amit - saját bevallása szerint - a saját hibáiból tanulságként levonva átadhat az arra fogékonyaknak.
  2. A polgármester építész szakmára vonatkozó általánosító megjegyzése (az építészek kollektív bűnösségének kimondása) mögött a valóság az, hogy a szabályokat jogászok fogalmazzák és politikusok szavazzák meg. S éppen a városvezető politikus felelősége az, hogy ne betonozzon, ne műszaki létesítményekkel potyogtassa tele a várost, hanem találja meg a megfelelő szakembereket és hallgasson rájuk. Ahogy Lázár János egykori polgármester, ma az építésügyért felelős miniszter szakmai fórumokon el szokta ismerni: utólag tudja, hogy hiba volt annyit küzdeni a főépítészével, többet kellett volna hallgatni rá.
  3. Nyilván más hivatások is elmondhatják magukról, hogy embert építenek. Elég csak a pedagógusokra gondolni. Sokan építenek embert, ez egyáltalán nem kiváltság. Ez felelősség.

Szóval a helyzet az, hogy egy rossz ház beteggé tesz. Egy rosszul megépített város beteg közösséget eredményez. Egy öncélú építmény, egy rövidtávon gondolkodó épített környezet nagyon erősen dolgozik emberi kapcsolataink, kultúránk, életminőségünk, gazdasági teljesítőképességünk ellen. A rossz térben depressziós, a drágán fenntartható térben szegény lesz annak lakója. Az önhitt építő - mégha művész is - csak öncélú szobrot épít. Az embert építő - vagy Koós Károly szavával élve az országépítő - társadalmat. A falanszter házak és élhetetlen közterületek alkotóival szemben értő, érző, tartással bíró, tudatos embereket. Az életet igenlő, a nemzetet építő embereket.

A magyar nyelv szépen fejezi ki: épít. Azaz éppé tesz. Befejezi a teremtést. Ahogy a fenti filmben is elhangzik: a jóisten legközelebbi munkatársaként.

Vagy ahogy Makovecz fogalmazott: ha már dolgozunk, akkor tegyük azt úgy, hogy az a jóistent szórakoztassa.

Így vagy úgy, az építő felelelőssége hatalmas. Nem uniós támogatások milliárdjaiban, nem lefektetett csövek kilométerszámában, nem beépített terület nagyságában mérik a tevékenységét.

Ezt kellene megérteni. Igaz, ez nem kis dolog.