Színvakság

"A klímavédelem nem ideológia, hanem pragmatizmus. Mindenki a saját vezetője. És igen, feltehetjük a kérdést, hogy tulajdonképpen miért baj az, ha kihal az emberiség. És ne csináljunk semmit. De akkor azt se várjuk el, hogy mások tegyenek valamit értünk." (Frank Schätzing)

Nem mindenki kér, s nem mindenki panaszkodik. Van, ami ennél is sokkal szívszorítóbb: mikor a rászoruló nem tud kérni. Nekik is szükségük van segítségre. Hát jusson nekik is!

Négy évtizede lett város az egykor Európa legnagyobb falujaként emlegetett Érdünk, amit egykor „álomba illő magyar Svájc”-nak is emlegettek. Tudtad, hogy mára sok néven emlegetik? Virágzó kertváros, a lehetőségek városa, a legek és ellentmondások városa, Pest megye legnagyobb városa, de nem székhelye, megyei jogú város, vagy rövidítve: MJV, családbarát város, a fiatalok nagyszerű lehetőségű városa és így tovább!

Tegyünk végre rendet és írjuk le mi a bajunk a ballibsikkel! Ígérem, nem lesz bonyolult.

Érdekel az igazság? Egy példán át mutatom. Valószínűleg találkoztatok már ezzel a képpel. S alatta a kommentfolyammal, hogy "vége a civilizációnak", "ezeket a fiatalokat már semmi sem érdekli", "micsoda szülei lehetnek ezekenek", "az okostelefonokkal csak buták lesznek a mai fiatalok", stb., stb., stb., ... S óriásit tévednek. E kép és az erre adott ösztönös reakciók jól megmutatják, hogyan is működik az ember előítélete tudatlansággal párosítva. A jelenség megértéséhez érdemes pár percet e példára áldoznunk.

Egy értelmetlen és álságos vita dúl a bulvárpolitizálók közt. Az egyik oldal azt állítja, hogy városunk sose látott fejlődésének szemtanúi lehetünk, másfelől pedig úgy látják, hogy holtponton vagyunk, semmi se történik.

Egyéni gazdasági érdekek és pártpolitikai célok megjelenése az a több fórumon felvetett javaslat, hogy a városvezetés fontolja meg egyes utcák egyirányúsítását. Mindezt az Érdi Újság közlése szerint 2017. szeptember 27. napján tartott sajtótájékoztatóján mondta T. Mészáros András polgármester. Abban a blokkban, melyben több polgártársunkat városrombolónak minősített.

Ez az ország sosem fog kiindulni ebből a sötét gödörből, ha folyamatosan elvitatjuk a számunkra nem tetsző csoportok jogait. Ma azt halljuk a magukat jobboldali-konzervatív-keresztyénnek hazudó és véleményformáló (valójában csak megmondó-) embereknek tartó hatalmasságoktól, hogy a civilek csak addig civilek, míg nem akarnak politizálni (a politizáló álcivilek pedig sorosbérencek, hazájukra rontók). A másik oldal kórusa se különb: ők az egyházaknak parancsolnának közügyekben szájzárat. Mindeközben pénzről is szó van: a viktoriánusok a civilek pénzforrásait zárnák el (NCA, norvégalap, soros-pénzek), az ellenoldal pedig az egyházak finanszírozását képzelik el úgy, hogy tartsák el a hívek. Nem lehetne ezt másként?

Leegyszerűsítve: azt kellene eldönteni, hogy akarom-e a nemzeti szabadságot azon az áron is, hogy közben baromi szar nekünk.

Nem a funkcionális analfabétákat szólítom meg. Ők görgessenek, kattintsanak tovább. Az írástudók felelősségére számítok csak. Ők talán képesek ilyen-olyan oldaliságuktól függetlenül, a tényeket magukat értékelni.

Hogy miért kellene (majdnem) csípőből azonnal választ adni arra a kérdésre, hogy "mennyibe kerül egy átlagos utca felújítása", vagy legalábbis különböző kategóriákra bontva ugyanezt gyorsan megválaszolni?

Sok, túl sok profi bringás és sportember ismerősöm halt meg az elmúlt években az utakon. S azt kell mondanom, hogy nincs választóvonal profi és hétvégi kerékpáros között e tekintetben.

Az érdi kerékpáros fejlesztéseket illető pesszimista hangulatomat némileg igazolandó megosztom a nyájas olvasóval az alábbi történetet.

Megtörtént. Leszavaztunk. Most egy darabig lehet böngészni a számokat és lehet okoskodni. Én most ezt nem teszem, de azért megmutatom a mostani adatokat a legutóbbi polgármester-választás adataival összevetve.

Városunkban is megbízást kaptak a tervezők: az Eurovelo 6 megvalósíthatóságát, lehetséges nyomvonalait vizsgálják meg, s kezdjék el a kerékpárút tervezését. De mi ez az Eurovelo, miért hat és mire lesz ez jó nekünk?

Ez volt az a hét, mikor megtudhattuk, hogy demokráciánkra hatalmas veszélyt jelent az az internet, aminek népszerű platformján lakossági fórumot tartottunk. Elmagyarázzuk?

A jól szervezett, integrált közösségi közlekedés, amely az agglomeráció érdekeit is figyelembe veszi, a fővárosiak életét könnyítené meg. Ezt T. Mészáros András mondja az Érdi Újság  2016. március 2. napján megjelent számában (rögtön címlapon!). És milyen igaza van!

Bács István, Érd megyei jogú város fejlesztésekért felelős alpolgármestere azt írta minap blogjában, hogy hiába kéri a 33-as (régi 3-as) autóbusz vonalának meghosszabbítását Érdre, ezt egy 58 éves, idejét múlt gondolkodás miatt a BKK megtagadja. A cikk sosem lenne időszerűbb, s remekül mutatja, hogy az érdi politikusok maradtak le évtizedekkel. Mert míg Budapest közösségi és kerékpáros közlekedése látványosan hatalmasat fejlődött az utóbbi években, addig Érd vezetői még mindig értelmetlen látszattevékenységgel ott tartanak, mint megválasztásuk előtt: leveleket és cikkeket írnak. De miért és miből derül ki, hogy nagyon rosszul csinál valamit Bács István? Elmondom.

Azt mondja T. Mészáros András, Érd megyei jogú város polgármestere, hogy ő nem híve a szelektív hulladékgyűjtésnek. Szerinte sokkal egyszerűbb ömlesztve gyűjteni a szemetet, amiből egy telephelyen kézzel kiválasztják a munkások a még használható dolgokat.

A kérdés teljes terjedelmében így szól: Méltánytalan-e a gazdasági és klíma válság közpén a szociális és a környezetvédelmi bizottsági tisztség? Botrányosnak tartották, ezért visszaléptek - írja a meggyesek.hu, majd így folytatja: "Jakab Béla és Dr.Döcsakovszky Béla méltánytalannak, a szavazók akaratával ellentétesnek nevezte azt, hogy az ellenzék két vezéregyéniségét, olyan bizottságokba kívánták helyezni, ahol legkevésbé tudtak volna dolgozni a városért. (Jakab Béla - Egészségügyi és Szociális Bizottság, Dr. Döcsakovszky Béla - Sport és Ifjúsági Bizottság, Környezetvédelmi Bizottság.)" Hát, ha ez igaz, akkor elég szomorú.