Sok, túl sok profi bringás és sportember ismerősöm halt meg az elmúlt években az utakon. S azt kell mondanom, hogy nincs választóvonal profi és hétvégi kerékpáros között e tekintetben.

Minapi hír a MinimalMasstól: Reggel 8-kor, kitűnő látási viszonyok mellett elütnek egy idős hölgyet. Hátramenetben. A "nagy forgalmú" Venyige és Zengő keresztben (érdemes megnézni: https://goo.gl/maps/EXBN2W9q2Bt ). Mi jut eszébe erről a rendőrségnek? Hát ez: http://www.police.hu/hirek-es-informaciok/baleset-megelozes/aktualis/a-lathatosag-eletet-menthet-0

Pont előtte nap egy motoros jött nekem a Szabadság hídról jobbra lekanyarodva sárga jelzésben, mikor én szabályosan és a jelzéseknek (!) megfelelően (!) tértem le kerékpárútról az úttestre. Még neki állt feljebb, hogy én szabálytalankodom, pedig csak azért nem ütött el engem, mert ÉN voltam figyelmes helyette is. Azt persze nem bírta ki, hogy lábával a kerekembe ne rúgjon, majd a közben pirosra váltott lámpa ellenére át ne menjen a kereszteződésen.

Szóval ez általában nem a kerékpároson múlik. Nem ismerem minden elhunyt ismerősöm, barátom esetét, de többüket ismerve szinte biztos vagyok benne, hogy nem az a perdöntő, hogy a kerékpáros volt-e a vétkes.

Én mindig, mikor kerékpárra ülök, tisztában vagyok vele, hogy statisztikailag (így is, úgyis) a következő 9 évben életemet fogom veszteni. De inkább kerékpárosként gázoljanak el, mint autópályán ártatlan autósként, buszmegállóban állva ártatlan utasként, vagy éppen rákban vagy agyvérzésben (ez utóbbi kettőnek van a legnagyobb esélye). A legszebb halál persze egy politikai tüntetés feloszlatási kísérletében elszenvedett rendőri brutalitás áldozata lenne. De mivel jellemzően demonstrációkra is kerékpárral járok, így nagy eséllyel akkor is azt tartalmazná a jegyzőkönyv, hogy közúti baleset.

Az utakon ugyanaz a morál van, mint a közéletben. A szabályok nem egyértelműek, ami egyértelmű, azt is rendszeresen megszegik a résztvevők, s az egész arról szól, hogy az egyén érvényesítse saját elképzeléseit, saját akaratát. A rossz infrastruktúra, hiányos ismeretek agresszióval, a másik tiszteletének maximális hiányával párosul.

Akarva, akaratlanul is, tudatosan, tudatlanul is értelmetlen az egészben részt venni. Mégis megyünk, mégis csináljuk, mert nem tudjuk másként csinálni. Minél többet veszel részt benne, annál inkább növekszik az esélyed arra, hogy pórul jársz. Én készen állok a halálra, mert élni sem jobb ilyen körülmények között.

Ettől még persze döbbenet. Itt hagyott egy jóbarát, egy nagyszerű szakember, egy aranyszívű, aranylelkű polgártárs. Szegényebb lett nélküle a világ. Az ilyen-olyan mi világunk.

Isten nyugosztalja, legyen neki könnyű a föld!