ÉRDekel?

Jaj, Istenem, most melyik kalapot válasszam? - feltételezhetné a jogalkotó, hogy ezen morfondírozik egy képviselő vagy önkormányzati bizottsági tag megválasztása után. És ha nem vigyázunk, valóban nem könnyű a kérdés. Mert a narancsos kétharmad olyan szabályokat hozott, hogy a tisztességes embert zavarba ejtő választás elé állítsa, a hatalom tényleges birtokosait pedig titkos hűbéresi hálózat építésére ösztönzi. A példámon mutatom be.

A városiasodás nem csupán azt jelenti, hogy a településen többen élnek, mint falu korában. A városnak több ismérve van (az egyik megfogalmazás szerint város az, ahol nappal többen vannak, mint éjjel), s kétségkívül az intézményhálózatának fejlettsége, ellátási területe az, ami városi rangra emel egy települést. Építészeti és urbanisztikai szempontból azonban alapvetően a beépítés, azaz az épület telkén való elhelyezése és a telekhez viszonyított nagysága teszi várossá a települést.

Az elmúlt hetekben megszaporodtak azok a hírek, amelyek a városi, kertvárosi madarak megfogyatkozásáról szóltak, több érdlakó a feketerigók eltűnését tette szóvá. Csörgő Tibor neves ornitológus, az ELTE oktatója az alábbi írásban ad magyarázatot a jelenségre.

 Rövidítve megjelent a Kerekasztal újságban 2019 márciusában.

Kik azok az érdiek? Mennyire számít az, hogy kik voltak? Vagy inkább az, hogy kik lesznek?

Mondd, te érdi vagy? Falusi? Városi? Elővárosi? Kiköltöző? Ideköltöző? Visszaköltöző?

Hány évig kell itt élni, hogy Óérdinek tartsanak? Gyüttment maradsz, ha nem itt születtél? Vagy akkor is?

Azt gondolod, hogy a mutyi a jelenlegi politikai környezet sajátja? Nagyon rosszul gondolod. Érd gyakorlatilag alapjaiban erre épült és már az 1920-30-as évek felparcellázásnál látni lehetett volna azokat a problémákat, amikből néhány a mai napig kísérti a várost.

Hisszük, hogy élhető társadalmunkat a gondolkodni képes és párbeszédre hajlandó polgárok tevékenységére építve lehet csak felépíteni. Tudjuk, hogy ehhez találkoznunk, beszélgetnünk kell. Megtapasztaltuk, hogy a politika fontosabb annál, mint sem a pártokra bízzuk. Közreműködésünkre, segítő jelenlétünkre van szükség ahhoz, hogy leendő képviselőinknek legyen alapja a valódi képviselet ellátására. Ha ismét a pártközpontok zárt irodáiba száműzzük a minket érintő döntések meghozatalát, akkor ismét évekig várhatunk a rendszerváltás lehetőségére.

Történt ma, hogy polgármesterünk nem értette azt, hogy mit mondok. Nem nagy ügy, gyakran megesik az ilyesmi, nyilván én nem voltam képes jól átadni a tanítás lényegét. És, de talán éppen ezért, ezúttal mégis megosztanám a gondolatot nagyobb körben is. Hátha másban is megragad úgy, ahogyan egykor bennem megragadt.

Engedd meg, hogy köszönetet mondjak, amiért mindezt leírhattam. Ha csak Te, nyájas olvasó, ha egyedül Te gondolkodtál el rajta, már akkor is kicsit jobb hely lett Érd. Kérlek, ne rám haragudj, ha őszinteségemmel szíven találtalak. Inkább gondolkodj el rajta! Nem szégyen beismerni, hogy eddig valamit rosszul gondoltál, sosem késő változtatni.

Szerintetek van ennek az egésznek bármi előremutató, és a megoldás lehetőségével kecsegtető értelme?

Aszongya nekem reggel az asszony, hogy nemzeti megemlékezésre akar menni. De nem tudja, hova köll menni.

Nemrégiben emlékeztünk meg arról, hogy T. Mészáros András miként nem emlékezett meg az aradi vértanúkra, s máris itt van a következő mulasztása. Ezúttal az 56-os hősökről feldkezett el megemlékezni.

Mindenkori politikusaink mindig is szeretik a történelmi megemlékezéseket saját aktuálpolitikai céljaiikra felhasználni. S ezek rendre nettó kegyeletsértésbe torkollanak, hiszen évszázadokon átívelően az analógia általában csak torz lehet. Az egyik legszebb példa Rákosi és Petőfi esete: a nagy kopasz kommunista vezér az első kommunista költőnek nevezte nagy poétánkat. Na, ide zárkózott fel ismét polgármesterünk.

Én azt gondolom ezzel az október 2-vel kapcsolatban, illetve azzal, amit a bal-, illetve a jobb oldal köré rakott, hogy elértük a legmélyét. Undorító, szitkozódó, demagóg, acsarkodó (ja és pitiáner, irigy) nemzet lettünk. Sajnálom, kár értünk.

Én úgy gondolom, azzal is lehet szavazni, hogy nem szavaz az ember. Elmegy, felveszi a lapot, de nem szavaz.

Konzervatív módon úgy gondolom, hogy egy demokráciában a polgárnak kutya kötelessége betartani kötelességeit, s egy-egy népszavazás éppen ilyen kötelező hatalomgyakorlási aktus, ha esik, ha fúj. Azonban tapasztalataim alapján ez a kijelentés több pontban sem igaz, így a folyománya kétséges.

Szóval az a helyzet, hogy el kell menni. El kell menni, mert ha már oly’ ritkán, és úgy tűnik, hogy csak és kizárólag a kormány által kezdeményezett kérdésben, de lehet véleményt mondani, akkor ezzel a lehetőséggel élni kell!

Annak mondjuk kifejezetten örülünk, hogy a közelgő népszavazás kapcsán számosan megkerestek bennünket, és azt kérdezték, nekünk mi a véleményünk.

... ahogy a IX. kerületből kicuccolt, most Érden élő Péter mondja, a nevében is benne van: az ilyen háznak kertje van. "Két szó: idő vagy pénz. Valamelyik legyen, ha kertes házban akarsz lakni, különben egy retkes/mocskos szemétdomb lesz, amit te is utálni fogsz.

Mitől népuralom az, ahol a pártközpontok döntik el, hogy itt, helyben melyik utca marad sáros?

Előrebocsátom: az alább  szóban forgó nyilatkozatot aláírtuk, beolttatjuk a gyereket. Mert úgy gondoljuk, az oltás kockázata esetünkben lényegesen kisebb, mint amekkora károkat a járvány és a betegség okozhat. De!