érDALshow

Ki minden népnek felette állsz
Isten, ha vagy és erre jársz
Áldd meg lelkét annak, aki
Magyarok közt európai

A Földnek ezen kis szegletén
A sötét múltban kevés a fény
És a szellem napvilága
Nem süt a nép ablakába

Félhomályban ring a bölcső
S hiába is sír a költő
Idegennek mondják, aki
Magyarok közt európai

Szabadon ki szeret élni
Alig tud már mit remélni
Sosem volt itt olyan béke
Mi ok lehetne ünneplésre

Van egy világ, ki tudja merre
Hol az ember boldog lehetne
De az a világ nagyon távol
Az én édes kis hazámtól

Ki minden népnek felette állsz
Ha egyszer mégis erre jársz
Nyújtsál vigaszt annak, aki
Magyarok közt európai

Csak a
Mindig vesztes forradalmak
Adtak erőt és szívet a dalnak
S lett belőlük magyar bánat:
Nem vagyunk jók Európának

Hányan mentek szép hazámból
Híres kis Magyarországról
Szemükből a könny kicsordult
Sorsuk idegenbe fordult

Van egy világ, ki tudja merre
Hol az ember boldog lehetne
Ha máshol nem, hát fenn az égben
Lesz részünk csak békességben

Ki minden népnek felette állsz
Ha valahogy mégis ránk találsz
Segíts most itt annak, aki
Magyarok közt európai

Itt a hétvége, tessenek bulizni...

Újra itt a reggel
Már nyitva van a szemem
Kicsit nyűgös vagyok még
Nem tudom, hogy mi van velem.

Ma is egy lehetőség.
De mi van, ha nem jön el
Mit tehet az ember
Így húszon túl, a harminchoz közel.

Ma is küzdessz
Talán holnap jobb lesz
Majd észrevesznek
És egy angyal jót tesz

Lehet, hogy okom lenne félni
De legalább én még tükörbe tudok nézni

Azt hiszed szívesen lennék
Én is egy kopasz tahó
És lenne a csajomnak
Mindíg gyémánt fűlbevaló.

Sikkasztó brókerfiú
Egy piti kis adócsaló
Jó az ügyvéd, kimossa mindíg
Egy napot sem ült még, pedig oda való

A magyar hősök
Ezt irígyled
Hogy mit tett érte
Már később mindegy

Lehet, hogy elvehetném és nem is kellene kérni
De legalább én még tükörbe tudok nézni

Lassan eljön az este
Jutalmam ma sem kapom
De nem adom fel mert
Lehet, hogy holnap lesz az én napom

Olvass ha elédtárúl
Az emberek indulatából
Frissülj fel
A bűzt a város okádja magából.

Ha ma elvesztem
Holnap újra kezdem
Ha egymagamban is kell összeesnem
Talán jobban is lehetne élni

Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.
De legalább én még tükörbe tudok nézni.

Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
Az ötös követte a négyeset, egy moll, egy dúr, s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Bizonyság kellett, bár volt hited,
A háztetőn állt, s hosszan nézhetted,
A hold fényében fürdött, kivirulva.
És megbűvölt, és levágta hajad,
Leláncolt, széttörte trónodat,
És ajkadról ellopta végleg: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Tudod, jártam már régen itt,
Ismerem szobádnak sarkait,
Magányon át vitt Hozzád a véletlen útja.
A díszkapun láttam a címeredet,
De a szerelem nem dicső fáklyásmenet,
Csak egy fázós, kicsit fáradt: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

És volt idő, hogy elmondtad még,
Hogy ott, belül milyen a helyzet épp,
De ezt már sose hallom tőled újra.
Pedig úgy költöztem én beléd,
Hogy galambot hoztam, hogy : Nézd, de szép.
És együtt lélegeztük: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Mondod, a nevet csak bitorlom,
S én azt a nevet még csak nem is tudom,
De mit számít neked, ha bárki tudja!?
Mert minden szóban fény ragyog,
És mindegy melyiket hallgatod,
Hogy Szent, vagy összetört a Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Én próbáltam, hát ennyi telt,
Kezemre érintés nem felelt,
Igazat mondok, bármily szép, vagy csúnya
S bár meglehet, hogy tévedek,
A dal ura elé úgy léphetek,
Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Mondom a lényeget,
Hallja meg papa, mama
Azt, hogy elég
Minden napnak a maga baja.

Tolom az éneket,
Hallja meg felnőtt, gyerek
Azt, hogy a múlton már
Rágódni nem érdemes.

És ott van a jövő,
Arról is szól a dalom
Nem kell a fejtörés,
Nem kell az aggodalom

Nem leszel tőle szebb, és
Nem leszel magasabb,
Hidd el az aggódás
Ellopja a napodat.

Amit ma megtehetsz,
Azt holnapra ne halaszd!
Az élet elrepül,
A pillanat elszalad.

Keresed a helyét,
Bottal ütöd a nyomát.
Tudod, nem azért élsz,
Hogy várj egy életen át.

Aki a múltban él
Annak nincsen jelene.
Aki csak jövőt vár
Nem tudja hol a helye.

Igenis győzni fogsz
És bátor lesz a szíved,
Csak sose felejtsd el,
Hogy ez a nap a tied!

Ami volt, elmúlt
Vissza nem jön már soha, soha!
Ami lesz az még olyan távol van,
Nem tudod mikor érsz oda.

Ez a Te Napod!

Nézd itt van az idő,
És pont ez az a nap,
Amikor végre felülmúlhatod magadat!
Eljött a te időd,
Mert itt van az a nap,
Siess, le ne maradj!

Ami volt, elmúlt
Vissza nem jön már soha, soha!
Ami lesz az még olyan távol van,
Nem tudod mikor érsz oda.

Ez a Te Napod!

Sosem hitted, amikor mondták
hogy vannak még gonosz mesék
Most már tudom, hogy te is látod
ez egy elátkozott vidék

Sámánok járják itt az erdőt
izzik a mágikus parázs
Ráolvasók vámpírok ellen
és minden szó lidércnyomás

Ez a tündérország
elvarázsolt táj
mesebeli népe
új csodákra vár
Ez a tündérország
háborúban áll
Magával harcol
és békét nem talál

Hát nézd a táltos törpét
megint új álarcot visel
Miközben szól a kórus
a métely magvát hinti el

Ez a tündérország
elvarázsolt táj
mesebeli népe
új csodákra vár
Ez a tündérország
háborúban áll
Magával harcol
és békét nem talál

Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

(Pest, 1848. március 27–-30.)

Petőfi Sándor

Nagy a világ, az égig ér,
De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
Kinevet a nap, sugara rá,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk.

és a tér, és a nyár,
és a fák, az akác,
és a kert, és a ház,
és a házból a srác,
te meg én,
ugye szép,
soha nem szakadunk,
gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.

Álljunk bele ha kell,
Bármi jöjjön is el
Legyen szabad a Grund.
Véssük ide ma fel,
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.

Nagy a világ, és rá se ránt,
Hogy errefelé a követ ki veti rá.
Ha közel a vész nem remeg a szánk,
Lefogjuk győzni, nekünk ez a hazánk.

ez a pad, ez a fal
ez a pár farakás
ez a dal, ahogy nő
ez a szívdobogás
ez a jel
innen el soha nem szaladunk,
gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.

Álljunk bele ha kell,
Bármi jöjjön is el
Legyen szabad a Grund.
Véssük ide ma fel,
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.

Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért.
Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért.

... de Te megszülettél és nem vagy se hülye, se vak,
s ha már itt vagy, ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ma elkezdődik a forradalom
Fegyverkeznek a fegyvertelenek
Feszülten lapít a hatalom
Nem engednek az elégedetlenek
Felgyújtják majd a kukákat a randalírozók
Vérszagra gyűlik az utálat
És a nép tartja majd a harapófogót
Reccsen a csont omlik a rendszer

Maga alá temet
De eme szentűl mocskos matériából
Új világ lehet
Ez az eszme hajtja előre a világnak barmait
Hogy szelídek maradhassanak
És a végűl a tigris
Behúzza karmait

Egy részeg haver a padlón hever horkol a saját vérében
A másik éppen meghágja magát
Mind a kétféleképpen
A saját lábában botlik meg
Nem a másiknak a térdében
Az emberiség jövője ott van
Mindannyiunk kezében.

Hát üvöltsön akinek tetszik a zaj!
Aki a bársonyszékbe új majmot akar
Hát fel a kezekkel aki nem akar félni!
Segget nyalni kussban remélni

Ki tudja merre, merre induljunk tovább
Ki mondja meg, hogy hová tart az új világ
És hova menekül, ki nem talál hazát
Ki tudja, hogy jutunk az ingoványon át

Itt a szívem, nincs más fegyverem
De arra még emlékezem
Mint az ágyú, szólt az énekünk
Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

Ingoványos vad világ
Bárhol jársz, sehol sincs biztonság
Ingoványos vad világ
Gyáván elveszünk, szabadság

Az akire várunk, lehet hogy messze jár
És könnyen eltéved, ki megváltásra vár
Itt a szívem, nincs más fegyverem
De arra még emlékezem
Mint az ágyú, szólt az énekünk
Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

Ingoványos vad világ
Bárhol jársz, sehol sincs biztonság
Ingoványos vad világ
Ki tudja, most hol jár az igazság

Vissza a Szovjetúnióba

Miami Beach-ről indultunk a BOAC-szal
Nem aludtam az elmúlt éjjel
Útközben a papírzacskó a térdemen volt
Szörnyű volt a repülés
Ismét a Szovjetunióban vagyok
Nem tudod, fiú, milyen szerencsés vagy
A Szovjetunióban

Olyan sokáig távol voltam, alig ismertem a vidékre
Nagyon jó újra itthon lenni
Holnapig várhat a kicsomagolás
Szívem, húzd ki a telefont
Ismét a Szovjetunióban vagyok
Nem tudod, fiú, milyen szerencsés vagy
Ismét a Szovjet-, Ismét a Szovjet-, Ismét a Szovjetunióban

Az Ukrán lányok igazán tetszenek nekem
Lekörözik a Nyugatot
Ha a Moszkvai lányokat látom, azt éneklem, és kiabálom
Hogy „Georgia jár az eszemben”
Ismét a Szovjetunióban
Nem tudjátok fiúk, milyen szerencsések vagytok
A Szovjetunióban

Mutassatok hófödte csúcsokat délen,
Vigyetek el apátok farmjára
Hadd halljam a balalajkátok csengését
Gyere, lásd vendégül elvtársadat
Ismét a Szovjetunióban vagyok
Nem tudjátok fiúk, milyen szerencsések vagytok
A Szovjetunióban

Ha valaki civilizált és van egy kevés intelligenciája
És tudja, hogy mi fán terem a tolerancia
Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

Ha valaki emberszabású, és ha valaha olvasott már egy könyvet
Vagy tudja, hogy ki az az Albert Schweitzer
Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

Ha valaki nem elmegyenge és tudja, hogy hol van a La Manche csatorna
És nincs neki személyiségtorzulása
Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!

Ha valakiben elég cizellált a vitakészség
És az érvek ütköztetésén alapul a jól artikulált véleménye
Az a legritkább esetben se mondja, hogy lefejellek, köcsög!