A magunkfajta választópolgár mindig várja, hogy a semmitmondó bulvárpolitika, a pártosodó adok-kapok és az érdekorientált okoskodások helyett értékorientált, rendszerben gondolkodó, elvhű szakpolitikák versenye vegye át a hivatalos politikát, avagy másként fogalmazva, a közigazgatást.
Nem szokás arra gondolni, hogy a Kormány nem más, mint a közigazgatás csúcsszerve. Nem véletlenül találjuk kormányhivatalokban a közigazgatási döntések, a hatóságok színe-javát: a politika eredeti célja nem a személyeskedő, egymást lejárató, a nemes eszméket lejárató napi konzumidiotizmus, hanem a közös dolgainkban való elvi döntéshozatal, majd pedig az ezeken alapuló közérdek érvényesítése.
A magunkfajta tehát várja, de - nagyon kevés kivételtől eltekintve - sosem kapja meg az érdemi szakpolitikát. A pártpolitikusok úgy félnek a szakpolitikáktól, mint ördög a tömjénfüsttől, de a szakmai szervezetek is ugyanígy félnek a napi politikába belépni. Még olyan nagy rendszerekben is, mint az egészségügy és az oktatásügy. Hiába lenne nagyon nagy szükség a társadalmi párbeszédre, e két területen is csak erőtlenséget látunk.
Nagyon szem előtt van az építésügy is. Aki megszenvedte az építkezés és az építésügyi bürokrácia keserveit, az tudja, miről van szó. No meg azok is, akik mellett hirtelen kivágnak minden zöldet, s egy lebetonozott, leburkolt kerttel övezett ronda nagy lakógép épül.
Bősz Anett 2021.11.08. napján parlamenti napirend utáni, Rendet az építési jogban! című felszólalásában az építésügyi közigazgatásban nagyon régóta tapasztalható anomáliákra hívta fel a figyelmet. Hírfogyasztó műszaki értelmiségiként egyfelől roppant mód megörültem a témafelvetésnek, másfelől elkezdtem figyelni, hogy milyen reakciók születnek, ....
Az alábbi gondolatok közzétételével arra teszek kísérletet, hogy az Érdlakón elindul egy párbeszéd a tizenharmadikhavinyugdíj és megesznekminketamigránsok kontra kilopjákaszemünketis kommunikációs paneleken túli térben. Későbbi posztunkban válaszolunk az itt felvetett kérdésekre.
Napirend utáni felszólalás – Bősz Anett – 2021.11.08.
Rendet az építési jogban!
Köszönöm a szót, Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
Az agglomerációs települések kihívásai egyre csak növekednek. A nagyarányú beköltöző lakosságot nem követte az infrastruktúra fejlődése, sok település jár sárban-porban, kénytelenek más településre óvodába, bölcsődébe, iskolába vinni gyerekeiket, miközben egyre hosszabbra nyúlik az ingázással töltött idő.
Az otthonteremtési támogatások sokszor már nem teszik lehetővé egy fiatal családnak, hogy Budapesten kezdjék meg közös életüket, ezért gyakorta vásárolnak ingatlant a főváros vonzáskörzetében, ezzel gyorsítva az itt élő lakosság létszámát. Ezzel alapvetően semmi probléma nem lenne, ha a gyakorta emlegetett kihívások kezelésére megfelelő forrás jutna, és hozzá tudnánk látni az intézményrendszer, valamint az úthálózat fejlesztéséhez.
Fontos volna, hogy jogszabályilag, illetőleg kormányzati döntésekkel rendezzük a megfelelő létszámra tervezett óvodai, bölcsődei férőhelyeket, csakúgy, mint a megfelelő számú P+R parkolót, a tömegközlekedést, a ráhordó járatokat, és azt, hogy az agglomerációban élhetőbb, színesebb legyen az élet.
Az elmúlt hetekben egy szintúgy régóta ismert probléma vált több család véres valóságává Érden. Az építési jog területén régóta rendetlenség van: a szabályozási és az ellenőrzési jogkörök külön válnak, az önkormányzatoknak nincs lehetőségük ellenőrizni, figyelmeztetni, átalakíttatni építési terveket, ez kormányhivatali hatáskör már régóta. Hiába alkotja meg a helyi önkormányzat a helyi építési szabályokat, ha betartatni már nem tudja azokat.
Ez egy olyan terület, ahol kiemelten fontos lenne a szubszidiaritás elvének érvényesülése. A kormányhivatalból sosem látható, ami a helyi vezetésnek vagy akár az ott lakóknak első ránézésre feltűnik. A jelenlegi szabályozási rendszer miatt sérülnek a településképek, mert a kormányhivatalt nem érdekli, milyen településképbe illeszkedik, vagy nem illeszkedik egy új monstrum, amibe jön lakni 6-8 család, egy családiházas övezetben. Őket ráadásul rossz helyzetbe hozzák, mert jellemzően osztatlan közös tulajdonok ezek, később nehezen eladhatók. További gond, hogy ma már 300 négyzetméter alatt engedélyt sem kell kérni, elég bejelenteni az építkezés megkezdését.
A szabályozási hiányosságok és hibák miatt, többek közt Érden is gomba módra húztak fel társasházakat mellékutcákba, kijátszva vagy megsértve az előírásokat. A korábbi kertvárosi környezetet egyre több helyen csúfítja el a csendes családi házas lakóutcákba beszorított 4–8 lakásos kvázi társasházak sora. Ez nem pusztán azokat zavarja, akik régóta itt élnek, és szeretnék megőrizni a városukat kertvárosnak, de kifejezetten a közösségi érdekek ellen hat. Sajnos itt is tetten érhető, amit a Nemzeti Együttműködés Rendszerében számos területen.
A rendezetlen jogköröknek megvannak az első vétlen áldozatai. Bontásra ítéltek most két ilyen idézőjelben vett „társasházat”, emiatt a bennük lakást vásárolt családok vagyona megsemmisülhet. Nem ők hibáztak, hanem az építtető cég. Elkerülhető lett volna ez, ha a szabályozás és az ellenőrzés is az önkormányzatoknál van, egy kézben.
A korábban családi házas jellegű agglomerációs kertvárosok mellékutcáiba felhúzott soklakásos ingatlanok az új lakástulajdonosoknak is sokszor csalódást okoznak. Nem a vágyott csendes, szellős, zöld környezetet kapják, hanem a túlzsúfoltságot. A foghíjtelkek vagy a lebontott Kádár-kockák helyére épülő, a telkeket maximálisan kizsákmányoló, társasháznak tűnő épületek a negatív lenyomatai jelképei ennek a jelenségnek. Azt üzenik, hogyan is kell a joghézagot, az át nem gondolt szabályozást kihasználva, egy lakóingatlanból furmányosan 4-et, 5-öt, de akár több lakást is kisajtolni osztatlan közös tulajdonként?
A Pest Megyei Kormányhivatal Érden pl. drákói szigorral lépett, az elmúlt hetekben 2 ilyen „társasházat” is bontásra kötelezett. Mondhatnánk, megkésve bár, de felébredt – sajnos későn, nem az építkezések kezdetén. Az épületek állnak, a családok azokba beköltöztek, a részben hitelből fedezett vételárat megfizették. A szigorú hatósági fellépés ugyanakkor már a vétleneket sújtja. Feltehetően itt olyan családok vagyona semmisülhet meg, akik egyébként sem voltak jó anyagi helyzetben, ezért kompromisszumot kötöttek azért, hogy mégis rendezett körülmények közt tudjanak otthont teremteni a gyermekeiknek. Az építési vállalkozók azért tudták kijátszani a szabályokat, és elvenni a lakhatás lehetőségét ezektől a családoktól, mert az építési jog rendezetlen, illetve rosszul szabályozott, a vonatkozó hatáskörök nem egy kézben összpontosulnak.
Semmi sem garantálja, hogy másokkal ez nem történik meg a jövőben. Túl azokon a kötelezettségeket, amelyeket már említettem itt, a tisztelt Ház előtt, a kormányzatnak éppolyan kötelezettsége rendezni az építési szabályokat és jogköröket, mint forrást teremteni az agglomeráció élhetőbbé tételére. A különbség az, hogy az építési jog rendbetétele egy fillérbe sem kerülne.
Köszönöm, hogy meghallgattak!