ÉRDekel?

Mindenkori politikusaink mindig is szeretik a történelmi megemlékezéseket saját aktuálpolitikai céljaiikra felhasználni. S ezek rendre nettó kegyeletsértésbe torkollanak, hiszen évszázadokon átívelően az analógia általában csak torz lehet. Az egyik legszebb példa Rákosi és Petőfi esete: a nagy kopasz kommunista vezér az első kommunista költőnek nevezte nagy poétánkat. Na, ide zárkózott fel ismét polgármesterünk.

Én azt gondolom ezzel az október 2-vel kapcsolatban, illetve azzal, amit a bal-, illetve a jobb oldal köré rakott, hogy elértük a legmélyét. Undorító, szitkozódó, demagóg, acsarkodó (ja és pitiáner, irigy) nemzet lettünk. Sajnálom, kár értünk.

Én úgy gondolom, azzal is lehet szavazni, hogy nem szavaz az ember. Elmegy, felveszi a lapot, de nem szavaz.

Konzervatív módon úgy gondolom, hogy egy demokráciában a polgárnak kutya kötelessége betartani kötelességeit, s egy-egy népszavazás éppen ilyen kötelező hatalomgyakorlási aktus, ha esik, ha fúj. Azonban tapasztalataim alapján ez a kijelentés több pontban sem igaz, így a folyománya kétséges.

Szóval az a helyzet, hogy el kell menni. El kell menni, mert ha már oly’ ritkán, és úgy tűnik, hogy csak és kizárólag a kormány által kezdeményezett kérdésben, de lehet véleményt mondani, akkor ezzel a lehetőséggel élni kell!

Annak mondjuk kifejezetten örülünk, hogy a közelgő népszavazás kapcsán számosan megkerestek bennünket, és azt kérdezték, nekünk mi a véleményünk.

... ahogy a IX. kerületből kicuccolt, most Érden élő Péter mondja, a nevében is benne van: az ilyen háznak kertje van. "Két szó: idő vagy pénz. Valamelyik legyen, ha kertes házban akarsz lakni, különben egy retkes/mocskos szemétdomb lesz, amit te is utálni fogsz.

Mitől népuralom az, ahol a pártközpontok döntik el, hogy itt, helyben melyik utca marad sáros?

Előrebocsátom: az alább  szóban forgó nyilatkozatot aláírtuk, beolttatjuk a gyereket. Mert úgy gondoljuk, az oltás kockázata esetünkben lényegesen kisebb, mint amekkora károkat a járvány és a betegség okozhat. De!